Tudatos ünnep-váróként és mérsékletet kereső ajándékozóként is beleeshetünk abba a csapdába, hogy karácsony előtt egy bevásárlóközpontba tévedve (akkor is, ha csak a szokásos élelmiszerkészlet heti összerántására indulunk), hirtelen impulzusok alapján, szeretteink elhanyagolásából fakadó lelkiismeretfurdalásunk miatt bedobálunk még a kocsinkba néhány játékot, ruhaneműt vagy elektronikai cikket – nehogy csalódott legyen a karácsonyfa mellett az a családtag, akire mostanság, az adventi időszak túlpörgetett napjaiban olyan kevés időnk maradt!

Az utóbbi hetekben egyre többször futok bele olyan cikkekbe, amelyek a klímaváltozás és ennek kapcsán a mi, azaz az emberek felelősségéről szólnak. Én hiszem, hogy tehetünk, sőt tennünk kell a FÖLDÜNKÉRT, hogy tudatosabban és hosszabb távra gondolkozva kell élnünk. Ezért is támogatok minden olyan kezdeményezést, ami ebben segít, mint, ahogy azt is, amelyről most beszélni szeretnék.

Mielőtt azonban erre rátérnék, hadd mondjak pár szót arról, hogy miért érzem magam hitelesnek a témában.