Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag

A politikai és társadalmi elemzések mögött sokkal izgalmasabb maga az ember. És ha már magyar ember, akkor természetesen a forradalmat is magyarosítja kicsit. Ennek egyik eszköze az étkezés, ami bizony közel áll a magyar emberhez. Így aztán természetes, hogy az egész forradalmi felvonulás 15-én reggel egy kávéházból indult az egyetemre, majd a nyomdába. És az étkezés oly fontos a forradalmároknak, hogy ebédre mindenki hazament. Hölgyeim és Uraim! Majd délután újra találkozunk, most jó étvágyat! A pesti konzervatívok fellélegezhettek, úgysem verődnek újra össze ennyien. Igazuk lett, de nem úgy, ahogy ők gondolták. Még többen gyűltek össze délután a Nemzeti Múzeum előtt, hogy aztán a pesti városházára, majd Budára induljanak a Helytartótanácshoz és Táncsicsért a Várba.

A másik magyarosító eszköz, hogy természetesen nem maradhatott ki a szerelem és a család a magyar forradalomból. A pozsonyi reformellenzék vezetőiért, Batthyány grófért és Kossuthért, akiket ezekben a pillanatokban a bécsi nép ünnepel, feleségeik és gyermekeik izgulhattak a távolból. A pesti forradalmároknak azonban közvetlen közelben van kedvesük. Petőfi már két napja megírta a Nemzeti dalt, míg felesége, Szendrey Júlia sem tétlenkedett, nemzeti színű kokárdát és főkötőt varrt. És arra is van ideje a költőnek, hogy napközben hazaugorjon, és így pontosan 9 hónappal később, december 15-én megszülethetett Petőfi Zoltánka.

  (Barabás Miklós: Jókai március 15-én: "Ez a vitéz forradalmár nép, hogy félti egy kis esőtől kalapját, kabátját, hát még a bőrét!" )

A márciusi ifjak másika, Bulyovszky Gyula délelőtt a Landerer és Heckenast nyomda előtt pillantja meg a fiatal, mindössze 15 éves színésznőt, Szilágyi Lillát. S ha közös esernyő alá már nem is állnak, mert Jókai becsukatja mindenkivel az esernyőjét, mondván holnap talán golyók zuhognak ránk, de a tekintetük úgy összeakad, hogy még azon év novemberében házasságot kötnek.

Harmadik barátjukról Jókai Mórról nem is beszélve, akit az aznap este csókol homlokon a múzsa, illetve végzete, a Nemzeti Színház művésznője, Laborfalvi Róza személyében. A Bánk bán bemutatója előtt a színpadon történt jelenet olyan elementáris erővel rohan bele Jókai életébe, hogy az ifjú író, barátai tanácsa ellenére, feleségül veszi a nála nyolc idősebb színésznőt, aki 15-én este Gertrúdis királynét játszotta.

A komoly történelmi események mögött felsejlik az ember és történetei. Bár az 1848. március 15-e már távoli számunkra, mégis megmaradt eleven, igazi ünnepnek. Minden családban ismernek történeteket Petőfiről, Kossuthról, a szabadságharc honvédeiről vagy a huszárokról, amelyeket tovább lehet, tovább kell adni gyermekeinknek. Akár énekelni is lehet Híres Komáromtól Kossuth Lajos üzenetéig, hiszen számtalan Kossuth-nóta és huszárdal született az évtizedek alatt.

És lehetnek a családnak olyan saját történetei, melyek apáról fiúra, szájról szájra járnak. Micsoda erő és izgalom van ezekben. Én egyik szépapámról hallottam, Kovács Lajosról, aki gróf Széchenyi István jobbkeze volt, s aki képviselőként Debrecenbe is követte az országgyűlést, ellensúlyt képezve Kossuthnak. S most gyermekeim hallgatják újra és újra a történeteket, addig, míg testük-lelkük részévé nem válik. Az unalomig és azon túl ismételgetett sztorik között ott van másik szépapám, Ruzicska János, aki honvéd hadnagyként harcolt az osztrák ellen, vagy a galántai Balogh család tagjai, akik közül volt, aki az emigrációba is elkísérte Kossuthot. És a szerencse forgandó, de a becsület állandó példameséjét is számtalanszor hallottam és adtam tovább. Mert volt még egy szépapám, aki tábornok volt a szabadságharcban, csak éppen osztrák oldalon. Nem volt magyar, francia volt, aki már német területen született, és a Habsburg Birodalom katonája lett. Gustav von Pott tábornok bátor harctéri cselekedeteiért megkapta a császártól a Mária Terézia lovagkeresztet. A hadiszerencse fordultával, a szabadságharc végén azonban kimenekítette a halálra keresett Mednyánszky Cézár bárót, aki papi hivatását a forradalom szolgálatába állította. Pott vezérőrnagy, kocsisának beöltöztetve Bécsbe csempészte, ahol felültette egy Nyugat-Európába induló vonatra. Hogy miért segített az ellenségen? Keresd a nőt! Fiatal korában szépapám szerelmes volt Mednyánszky későbbi mamájába, akinek kérésére így megmentette fiát. Pott tábornok fia már magyar lányt vett feleségül.

Történészként pedig szembesülhetek azzal, hogy a családi anekdoták ráadásul hűen megőrizték a történések magvát, a szájhagyomány nem rakott nálunk hozzá. Bár tehette volna, hiszen legendateremtő nép a magyar. De ha hozzá is toldott volna, a családi legendárium úgy szép és jó, ahogy van, s ezzel együtt hordoz valami fontosat, ami csak a miénk és gyermekeinké, s majd az ő gyermekeiké, csak meséljük el, adjuk tovább nekik.