Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Ezért ünnepeld meg az idősek világnapját!

1991-ben nyilvánította az ENSZ-közgyűlés október 1-ét az idősek világnapjává. Sokat köszönhetünk az előttünk élő generációknak, ez a nap erre emlékeztet minket. Ez a világjárvánnyal terhelt év talán kicsit jobban rámutatott arra, hogy milyen fontos, hogy jobban odafigyeljünk az idősebbekre, hogy mennyire fontos az együttműködés a generációk között és hogy milyen jelentős szerepe van életünkben a nagyszülőknek, az idősebb generációnak. 


Mindenkinek van helye és szerepe a társadalomban

Ahogy telik az idő és egyre többet tapasztalunk a világból, egyre inkább érezzük, hogy igaza volt a szüleinknek vagy nagyszüleinkben ebben vagy abban a dologban. Egyre inkább megértjük és elfogadjuk a tanácsaikat, hiszen bár tinédzserként még lázadunk és harcolunk ellenük, felnőttként már képesek vagyunk belátni, megérteni és tisztelni az idősebbek tudását, élettapasztalatát.

Én őszintén hiszem, hogy minden generációnak megvan a maga szerepe a világban és hogy a tanulás kétirányú, ahogyan az idősebbek átadják a tudásukat, tapasztalataikat, úgy a fiatalabbak is képesek tanítani a náluk idősebbeket. 

A társadalomnak éppúgy szüksége van a gyerekekre, a fiatalokra, a középkorúakra és az idősekre egyaránt. Amellett, hogy az idősebb generációktól megtanuljuk, hogyan illeszkedhetünk be a társadalmunkba, gazdag élettapasztalataikkal segíthetik a fiatalokat. Ha ezek a tapasztalatok nyitott fülekre találnak, a fiatalabb generációk nem csak tanulhatnak elődeiktől, hanem ezekre az értékes tapasztalatokra építkezve fejlődhetnek is. Ez egy olyan ajándék, amit nem hagyhatunk elveszni.

Persze az idősebb generációk is sokat tanulhatnak a mai kor fiataljaitól. A felgyorsult világgal nem könnyű lépést tartani, főleg, ha az ember sokkal lassabb tempóhoz van szokva. Ezt az alkalmazkodást segíthetik a fiatalok. Ha megvan az idősebb generációk részéről a nyitottság, egy új világ tárulhat ki előttük. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy a Papa is megtanulja, hogyan kell Skype-olni, hanem azt is jelenti, hogy a fiatalok hídként működve segíthetnek az idősebbek számára megérteni a mai kor társadalmi jelenségeit, a felgyorsult hétköznapok változásait.  

Tisztelet és hála az előttünk járóknak

Hol és hogyan is élnénk most, ha nem lennének azok az élmények, amiket időseink átéltek, akik előttünk megvívták a csatákat, végigélték a háborúkat, akik értünk hoztak áldozatokat és akik előttünk megtanulták, felfedezték - hogy aztán nekünk átadhassák - azokat az ismereteket és tudást, ami nélkül most kevesebb, szegényebb lenne a világ? A most még élő idős emberek olyan eseményeknek voltak tanúi, amiket mi már nem kell, hogy átéljünk, sőt, el sem tudjuk képzelni, és amit csak akkor ismerhetünk meg, ha megkérdezzük és meghallgatjuk őket. 

Számomra nagyon fontosak a hagyományok. Csodálatosnak tartom, ha egy szép szokás évtizedekig fennmarad és a családok, generációk egymásnak átadva viszik tovább, így erősítve az összetartozásukat. Én is tanítok olyat a gyerekeimnek, amit még a nagyszüleimtől tanultam, amit ők is a saját időseiktől tanultak, és remélem, hogy a gyerekeim is átveszik és továbbviszik majd ezeket a saját családjukba.

Köszönettel és hálával tartozunk az előttünk járó generációknak értünk vállalt minden áldozatáért és azért a sok tanításért, útmutatásért, ami az életünkbe beépülve ma is része mindennapjainknak, és amit igyekszünk mi is továbbadni.

Most rajtunk a sor

A mostani nehéz helyzetben, újra át kell gondolnunk, hogy hogyan tudunk segíteni, vigyázni a nagyszülőkre, idős emberekre. Fontos, hogy bár a személyes találkozás, a közös, nagy családi összejövetelek, ünnepek és rendezvények most nem ajánlottak, ezért különösen fontos, hogy valahogy mégis közel maradjunk egymáshoz és senkit se hagyjunk magára. 

Ma már a kapcsolattartás szerencsére sokkal egyszerűbb, mint 10-20 évvel ezelőtt, hiszen az internet világát éljük, amikor bármelyik okostelefon képes a nappaliba varázsolni a Nagyit. És itt (is) jövünk mi, tanítsuk meg nekik, hogyan használják ezeket a kütyüket, hogy többet tudjunk - ha nem is személyesen, de - együtt lenni és beszélgetni. 

A környezetünkben élő magányos idősekről se feledkezzünk meg. Járjunk nyitott szemmel, hogy van-e a szomszédságunkban olyan idős ember, akinek szüksége van segítségre. Lehet csak egy pár kedves szóra, egy rövid, barátságos beszélgetésre van szükség, de az is lehet, hogy néhány gyakorlati aprósággal könnyíthetjük meg a mindennapjaikat. Például elintézhetünk egy kisebb bevásárlást, vagy elugorhatunk a postára a szomszéd néni helyett.

Az élet mindig hozni fog új, váratlan helyzeteket, amiket meg kell oldanunk, amikből tanulnunk kell. 2020 nem könnyű év, sőt! Ne teljen el úgy, hogy nem tanultunk belőle semmit, vagy nem tettünk meg mindent azért, hogy kihozzuk belőle a lehető legtöbbet. Legyünk türelmesek és vigyázzunk egymásra, főleg azokra, akiknek igazán nagy szükségük van a támogatásunkra: az idősebbekre, akik eddig (is) értünk dolgoztak, tanítottak/tanítanak minket.

Az idősek világnapja egy remek lehetőség arra, hogy tegyünk valami jót, valami kedveset, amivel köszönetet mondunk és boldoggá tesszük egy idős szerettünk napját.