blogger, 2 gyermekes édesanya
Forradalom és szabadságharc női szemmel - Szendrey Júlia nyomában
Szendrey Júlia neve összefort a "nemzet költőjével", Petőfi Sándorral és a szabadságharc jelképével, a március 15. a forradalom ünnepére való emlékezéskor viselt nemzeti színű kokárdával. Pedig Petőfi Sándor feleségeként csak két rövid esztendő adatott meg neki. Legendás szerelmük ma is iskolai tananyag a költő neki írt szerelmes versei által.
Az 1800-as évek dereka, maga volt a megtestesült kihívás a nők számára. Szendrey Júlia számos tekintetben különbözött a kortárs nőktől, egyrészt mert volt bátorsága írni a nők helyzetéről, másrészt külső megjelenésében. A női küzdés, a reformok híve volt. Előszeretettel viselt nadrágot, szerette a rövid frizurát, meglepően hangzik, de szivarozott is, ami akkoriban egyáltalán nem volt jellemző a nőkre.
Az 1848 márciusi forradalomról a tömegek előtt a Nemzeti Dalt szavaló Petőfi jut eszünkbe és a forrdalami eseményekben résztvevő, egymással harcoló férfiak. Pedig a férfiak mögött a háttérben ott állt egy nő...
Júlia nőként, feleségként, anyaként mindenben támogatta férjét, ami a tőle ismert versekből, naplórészletekből, közéleti írásokból (Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása) kitűnik. A napló, életrajz, levélgyűjteményszerű írások 1930-ban válnak először hozzáférhetővé a nyilvánosság számára.
Naplójába rendszeresen lejegyezte gondolatait fiatal korától egészen haláláig, mely írásokban romantikus képek, metaforák is megelevenednek. Gondolatai „irodalmi” jelleget öltenek. Petőfivel való házasságát követően a Petőfi-versekhez nagyon hasonló részleteket jegyzett le. Írásaiban gyakran megjeletek saját érzései, bár ennek a szétáradó érzelmi hullámvasútnak okát nem tudjuk meg, csak sejteni lehet....
Júlia egy olyan ember árnyékában, mint a "nagy Petőfi" a forradalom és az azt követő események igazi autentikus női hangja. Belső, lelki világáról ír, de mellette nem említ mást, mert eltörpülnek számára a mindennapi események, történések. A legőszinténtébben megvallja Petőfihez fűződő szerelmét. Szót emel a korabeli női törekvéseket érő bírálatok ellen és erősen foglalkoztatja a férfi-nő viszonya, és a társadalomban és irodalomban betöltött szerepe.
Hiszen a fiatal Júlia szülei ellenkezésével és a társadalmi elvárásokkal dacolva mégis hozzáment feleségül Petőfi Sándorhoz. Az 1860-as évekre a korszak egyik legfontosabb női alkotójává (költőjévé, írójává, műfordítójává) érett.
Szendrey Júlia erős nőként, belső tartással élhette meg azt, hogy a "nagy költőnek" a szabadság még az ő szerelménél is fontosabb.
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet." (Pest, 1847. január 1.)
Júlia alakja Petőfi forradalmi események után írt visszaemlékezésében is megelevenedik, itt éppen a Nemzeti Dal megírásának keletkezésének körülményei kapcsán: "A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának."
Nem publikálta életében a verseit, s más költeményét sem. A róla szóló közbeszédet hosszú évekig az határozta meg, hogy „Petőfivel meghalt az ő Juliskája is.” A 21. században viszont eljött az ideje annak, hogy önálló alkotóként gondoljunk személyére, aki méltő társa volt férjének a forradalom legmeghatározóbb időszakában.
Az idők folyamán előkerült "Boldogtalan vagyok" című költeménye a "lélekhalhatatlanság" kérdését járja körül, amely a korabeli költőnők műveitől nagyban megkülönbözteti, feltárva a lélek legsötétebb bugyrait.
"Boldogtalan vagyok nagyon,
Mondhatlanúl az vagyok,
És számomra menekűlés
Nincs más, csak ha meghalok.
És ki tudja, akkor is majd
Ád-e nyugalmat a sír;
Hátha e zaklatott lélek
Megnyugonni ott sem bír?
Hátha ott is külön válva
Lelkem a testtől leszen,
A miként itt az életben
Kell lennie szüntelen."
Szendrey Júlia küzdelmekkel teli élete, az utókornak fennmaradt gondolatai, belső vívódásai magasztos példája annak, hogy bátor nőként maga is átélte a forradalom mindennapjait, majd annak lehangoló következményeit, elveszítve közben a mindent jelentő szerelmet, mely második házasságával sem tudott csillapodni az elveszített Petőfi iránt, s ebbe a fájdalmába súlyosan bele is betegedett.
A forradalom és szabadságharcra emlékezve ne feledjük a NŐT sem. Akár egy családi sétára keretébe bejárhatjuk a forradalom helyszíneit, és közösen felidézhetjük a március 15-i események pest-budai helyszíneit.
A cikkhez felhasznált források:
https://szendreyjuliakutatas.
https://elteonline.hu
https://mult-kor.hu