Gyerekek a digitális világban - Veszélyesek a kütyük?
Számomra ez egy örök mumus és azt hiszem, ezzel nem is vagyok egyedül. Öt gyerek anyukájaként - átélve az első digitális oktatás hónapjait és kicsit aggódva a következő időszaktól - mindennapos probléma, hogy hogyan tartsam kordában és egészséges határok között a kütyük használatát.
A XXI. század elején a gyereknevelés egyik legnagyobb kihívása szerintem az, hogy hogyan tudjuk jól kezelni és hogyan tudjuk felelős szülőként kontrollálni a gyerekek digitális eszközhasználatát és így megtanítani nekik azok helyes használatát.
Mi még nem, de a gyerekeink már a számítógépek, okostelefonok, tabletek, X-box, PS világában nőnek fel és bár én is szeretném, ha a lehető legkevesebb időt töltenék a képernyő előtt, a teljesen kütyümentes élet ma már nem működőképes.
Mikor még tényleg kicsik
Egy ELTE kutatás alapján - melyben több mint ezer szülőt kérdeztek meg és a 2010 után született gyermekeket vizsgálták - a mai gyerekek egyre korábban és egyre nagyobb arányban használnak valamilyen digitális eszközt. A vizsgált korosztály 44%-a napi szinten kb. fél órát használ valamilyen kütyüt. Az eredmények szerint az 1-2 éves kor közöttiek 30%-a, a 2 évesek fele és a 4 évesek 60%-a használja a mobileszközöket. Azt is megállapították, hogy a gyerekekre a szülői hozzáállás/vélemény a témával kapcsolatban és a szülői példa is hatással van. A sokat mobilozó szülőnek a gyermeke többet van a képernyő előtt.
Az én nagyfiam 2 évesen nézett először mesét. A kedvenc csatornája a Baby TV volt és ott szigorú keretek között nézhetett néha mesét. A kisebbeknél már nehezebb volt, hiszen ha a nagy nézi, akkor ők is. Bár a minőségre és mennyiségre nagyon figyeltem mindig.
Az iskolában és iskolán kívül
A nagyobbak 10 évesen kapták az első telefonjukat, amikor már egyedül közlekedtek. A magyarázat egyszerű: legyen elérhető és tudjon hívni, ha bármi történik.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy a nyomás a gyerekeken (na meg a szülőkön is) az osztálytársak felől. Sokszor mondják az én gyerekeim is, hogy: “persze neki lehet, és az ő anyukája mindent megenged, és ő egész nap gépezhet…”
Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy legyenek szabályok és azokat be is tartsuk. Nyilván nem tilthatok meg mindent és nem lehetek folyton a nyomukban, de szeretném hinni, hogy megértik, hogy az ő érdekükben nem vagyok túl engedékeny. Viszont sajnos úgy veszem észre, hogy sok szülő nem veszi ezt elég szigorúan.
Tényleg vannak olyan gyerekek, akik egész nap videojátékozhatnak és telefonozhatnak ellenőrzés és határok nélkül. És most nem sértésként vagy kritikaként írom ezt, de sok szülőnek könnyebb, ha a gyerek elfoglalja magát az iPhone-nal és nem zavarja a munkájában vagy a pihenésben.
Ezen kívül persze az is kihívás és nehéz jól kezelni, hogy a gyereknek, mindig az kell, ami a másiknak van. Tipikus kijelentések: “neki bezzeg ilyen telefonja van, neki meg olyan videójátéka.., nekem meg csak ez vagy az vagy ez se, az se...”.
Veszélyek, amiket én látok
Onnantól, hogy a gyerek kapott egy okostelefont, sokkal inkább figyelni kell rá. Amíg kicsi és mi mondjuk meg, hogy mit nézhet meg vagy meddig nézheti azt, addig még nagyobb biztonságban van. Viszont onnantól, hogy egyedül dönthet arról, hogy mire keres rá a neten, mit olvas el és mit néz meg, már sokkal több és nagyobb veszélyeknek van kitéve.
Az egyik hatalmas veszélyforrás a tiltott tartalmak a neten, amit a gyerekek is elérnek és egymás között terjesztenek. Én sajnos még nem találtam jó korlátozó szoftvert erre. Ezért is nagyon fontos, hogy felkészítsük őket, hogy elmondjuk, mire számíthatnak, mire figyeljenek, mikor kérjenek segítséget és mire ne kattintsanak rá sosem.
A másik legnagyobb veszélye a kütyüzésnek szerintem, az az, hogy a gyerekek teljesen elszigetelődnek. Elvonulnak a szobájukba és egész nap a telefon lógnának (ha hagynám). Nem vágynak társaságba menni, közös programokra, az életüket simán a virtuális világban élnék meg. Ez nagyon rossz hatással van a szociális kompetenciákra is, de az egészségükre, az önbecsülésükre, a gondolkodásmódjukra, az énképükre és a jövőképükre is.
Itt kell megemlítenem a cyberbullying jelenséget, azaz az internetes zaklatást. Pontos számokat nem lehet erről írni, hiszen a online zaklatás áldozatai többnyire nem merik bevallani/szégyellik, hogy velük is történt ilyen eset. Az UNICEF és a Telenor közös, nem reprezentatív kutatásából azt az eredményt kaptuk, hogy a gyerekek harmadát zaklatták már valamilyen online felületen. Ez már pár éves adat, ezért biztos vagyok benne, hogy ez a szám az évek során csak tovább növekedett.
Részletezést nem igényel, viszont valós veszély, hogy a neten a gyerekek vadidegenekkel is kapcsolatba léphetnek. (Ezek jó esetben ártalmatlan kapcsolatok, de sokszor lehet hallani olyan esetekről, ahol idősebb emberek fiatalnak adták ki magukat, vagy valaki teljesen hamis identitást talált ki, és így próbál gyerekek közelébe férkőzni.)
Szerencsére időnként hiteles szakemberektől is kaphatunk segítséget, hogyan tartsuk kordában a gyerekek internet- és eszközhasználatát. Nemsokára lesz is egy esemény Tudatosan a “kütyük” világában címmel (https://ficsak.hu/lelki-egeszseg-estek/), ahol valóban a témában jártas szakemberektől kaphatunk segítséget: hogyan találjuk meg és tartassuk be a gyerekeinkkel is az egyensúlyt a digitális világ káros és jótékony hatásai között.
A megoldás: példamutatás, sport, közös programok
Nehéz manapság jó példát mutatni és nem túl sokat nyomkodni a telefont, hiszen nekem is munkaeszközöm. A gyerekek pedig sokszor nem is tudják, hogy dolgozom éppen, csak azt látják, hogy a kezemben van. De azért nagyon igyekszem, hogy ha velük vagyok, akkor kevesebbet legyen szem előtt.
Véleményem szerint az egyetlen megoldás arra, hogy a gyerekek kevesebbet használják a digitális kütyüket - amiknek a negatív hatásait sokan látjuk, tapasztaljuk-, ha lefoglaljuk őket valami mással, ami hasznos, jó és egészséges.
Ilyen például a sport, ami amellett, hogy jót tesz az egészségnek, sok minden mást is ad a gyerekeknek: például kitartást, magabiztosságot, önállóságot, önkontrollt, fegyelmezettséget és nem mellesleg társaságot, barátokat, csapatot is.
A másik ilyen biztos pont a család. A közös programok, a közös ebédek, vacsorák, beszélgetések.
Nem kell mindent megtiltani és nem is szabad, de ne engedjük, hogy beszippantsa a gyerekeket a digitális világ. Tanítsuk meg őket (együtt) játszani, olvasni és írni, alkotni valamit, zenélni vagy vigyük el sportolni. Tanítsuk meg nekik, hogy a valódi világ a friss levegőn van és nem a szobában az okostelefonnal.