Szeretem fenntartani az egyensúlyt az életemben - Interjú Vitályos Eszterrel

Mi jut eszébe először erről a szóról, hogy jótékonyság?

Lehetőség arra, hogy örömet szerezzünk vagy segítséget nyújtsunk másoknak. Ezalatt nem csak az anyagi támogatást értem, hiszen örömet sokféleképpen szerezhetünk: egy jó szóval, odafigyeléssel, mosollyal, azzal, hogy időt szánunk valakire. Milyen szép lenne, ha az emberek nem csak a karácsonyi időszakban jótékonykodnának, hanem a hétköznapokban is odafigyelnének egymásra és segítenék embertársaikat.

Adventkor érzékenyebbek vagyunk és szívesebben segítünk azoknak, akiknek szüksége van rá. Az Ön családja szokott ilyenkor erre figyelni?

Igen, minden évben részt veszünk valamilyen jótékonysági rendezvényen, legyen az egy vásár, ahol nemes célra gyűjtenek, vagy óvodásoknak, rászoruló gyermekeknek küldünk ajándékcsomagot, játékokat, ruhákat.

Gyermekkorában milyen vágyai voltak? Mi szeretett volna lenni, ha felnő?

Az első konkrét, amire emlékszem, az volt, hogy légi utaskísérő legyek. Valószínűleg azért vágytam erre, mert imponált, hogy sokat utaznak és mindig elegánsak. De miután a repülés nem igazán tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, erről végül letettem. A másik tervem az volt, hogy oknyomozó újságíró legyek. Ez az elképzelés még gimnáziumi éveim alatt is kitartott, de végül, a családi példát is követve, a jogi pályát választottam.

Politikai pályára lépett, mikor érezte először, hogy ezt az utat szeretné választani?

Egészen pontosan 2002-ben, amikor a polgári oldal elvesztette a kormányzáshoz szükséges többséget. Azon a nyáron léptem be a Fideszbe és alakítottunk a lakóhelyemen, Pócsmegyeren helyi Fidesz csoportot, amellyel én is hozzá szerettem volna járulni ahhoz, hogy ismét a polgári oldal kormányozzon Magyarországon. Először kifejezetten a helyi ügyek foglalkoztattak, 2002-ben önkormányzati képviselőnek majd később alpolgármesternek választottak. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a legjobb tudásommal szolgáljam a településem és a helyiek ügyét, és hogy közösen tegyünk a problémák megoldása érdekében.

Két gyermek édesanyjaként mennyire nehéz ez a pálya?

Könnyűnek semmiképpen nem mondanám. Édesanyaként fontosnak tartom, hogy ott legyek a gyerekeimmel a nap kezdésekor és zárásakor, ami gyakran nehezen egyeztethető össze a hajnalban induló és estébe nyúló munkanapokkal. Ennek ellenére jó időbeosztással és egy kis segítséggel minden megoldható. A mi családunkban gyakori, hogy a gyerekek elkísérnek egy-egy hivatalos programra, rendezvényre, és így azt az időt is együtt töltjük, amíg dolgozom. Ez azért is hasznos, mert így látják, hogy az édesanyjuk nap, mint nap mivel foglalkozik.

Év végén az ember mindig kicsit számot vet, átgondolja az előző évet. Mit szeretne másképp csinálni az újesztendőben, milyen tervei vannak?

Voltaképpen elégedett vagyok az idei évvel, és a jövőben is szeretném fenntartani azt az egyensúlyt, amiben a munka és a család mellett a sportra is jut idő. Sokszor úgy érzem, hogy 24 óra nem elég, de minden napból megpróbálom a legtöbbet kihozni, és tudatos tervezéssel dolgozom azon, hogy a napjaim hatékonyak és teljesek legyenek.

A vásár idén a siket és hallássérült gyerekeket támogatja. Él az Ön környezetében ilyen gyermek? Vannak ebben tapasztalatai?

Egy hozzám egészen közelálló személyről, aki nem csak gyermekkori barátnőm, hanem sporttársam és edzőm is egyben, kisgyermekkorában derült ki, hogy súlyosan nagyothalló. Rajta keresztül egészen közelről megtapasztaltam, hogy a hallássérültek milyen nehézségekkel szembesülnek mindennapjaik során, és hiszem, hogy sokat tanulhatunk tőlük.

A jótékonysági vásáron kézműves terméket árusítanak. Szoktak kézzel készült díszeket, ajándékokat készíteni?

Igen, és bár az én kézügyességem hagy némi kívánnivalót maga után, évről évre mindig készítünk valami apróságot a kislányommal. Ez is része a közös ünnepre hangolódásnak. Idén is elkezdtük már a készülődést, és a lányom kézzel készített díszei már várják, hogy a karácsonyfára kerüljenek.

Az ünnepek közeledtével mit szeret megmutatni a gyermekeinek? Miről szól Önöknél az ünnep?

Kislányom fogalmazta meg a legjobban, mit is jelent számunkra a Karácsony: az ajándékok is nagyon fontosak, de ami még ennél is jobb, az az, hogy ezekben a napokban együtt a család, a testvérek és unokatestvérek. Közösen készülődünk, díszítjük a lakást, sütünk-főzünk, és ahogy Ő mondja, együtt „pihengélünk”.

Hogyan készülődnek a Karácsonyra? Vannak családi hagyományok?

Már tradícióvá vált, hogy testvéreimmel és családjaikkal töltjük a Szentestét. Nagycsaládból származom, és mivel sokan vagyunk, felosztjuk egymás között, hogy ki mit készít, mivel járul hozzá a karácsonyi vacsorához. A közös ünneplés folytatódik Karácsony első napján, amikor az egyik unokaöcsém születésnapját ünnepeljük, illetve a két ünnep közötti időszakra is megpróbálunk minél több közös családi programot szervezni.