oktatásszervező
Hangolódás az iskolára
Várjuk vagy nem, lassan újra megkezdődik a tanítás, amire érdemes időben felkészülni. Nézzük, mi az, amire minden szülőnek figyelnie kell és mi az, ami korcsoportonként változik. Lesz szó az elsősök felkészítéséről, a nagyobbak felsőbe lépéséről, de még a tanszervásárlásról is. Menjünk sorban és kezdjük a leendő elsősökkel.
Menjünk sorban és kezdjük a leendő elsősökkel.
Hogy lehet jól útnak indítani egy leendő kisiskolást? Egyáltalán szükség van iskolára hangoló felkészítésre vagy elég, ha bevisszük az évnyitóra? Ezek és hasonló kérdések kavarognak a fejünkben, mikor először állunk a gyermekünkkel az iskola kapujában.
Ma már egyre kevesebb gyerek van, akivel ezt megtehetjük, és ez korántsem a gyermekek hibája. A legújabb statisztikák szerint minden 5. gyermeknek van valamilyen részképesség zavara, ami a tanulására is kihathat majd. Egy szülőnek ismernie kell a gyermekét, tisztában kell lennie a képességeivel, az erősségeivel és gyengeségeivel egyaránt. Viszont a szülők nem szakemberek, és emellett még elfogultak is, ami természetes. Szülőként a saját gyermekünk a legokosabb, legtehetségesebb és legügyesebb gyermek a világon. Ezért kiemelten fontosnak tartom az óvodapedagógusok munkáját és azt, hogy el tudjuk fogadni a véleményüket akkor is, ha mi nem úgy látjuk. Nem mondom, hogy ők tévedhetetlenek, de hamarabb észreveszik a gyerekeken az esetleges hiányosságokat. Vegyük komolyan, járjunk utána, forduljunk szakemberhez, ha szükséges. Inkább két felesleges kör, mint később derüljön ki, hogy hiba volt nem hallgatni rájuk. Napjainkban már rengeteg módszer van a gyermekek képességeinek feltérképezésére, fejlesztésére.
Időnként előfordul a másik verzió is, amikor a szülő érzi, hogy valami nem kerek. Ilyenkor is utána kell menni. Én ezt tettem annak idején, és mint kiderül, jó döntés volt.
Mindezek ellenére nem mondom azt, hogy minden gyereknek szüksége lenne előkészítőre. A legtöbbjüknek elég az iskolakostoló, meg amit az oviban és otthon „tanulnak”. De a legfontosabb, hogy sokat beszélgessünk velük arról, mi vár rájuk az iskolában. Ne felejtsük el, hogy mikor bekerül csemeténk az elsőosztályos padba, részint senkit nem ismer, idegenek neki a tanárok, ijesztő, nagy felnőttek, aki nem anya, apa vagy a nagyszülők, és nem is Marika néni az oviból. Itt már sokkal nagyobb a tét, már nem csak kockákat kell egymásra rakni és a kis Petivel fogócskázni az udvaron. Írni, olvasni, számolni kell tanulni. Rendkívüli stressz bekerülni az oktatásba. Be kell illeszkedni, teljesíteni kell. Egyre nehezedő tananyag, több lecke, hosszabb olvasmányok, kicsit szigorúbb pedagógusok. Van bizony olyan gyermek, aki ezeket könnyebben veszi, és van, aki sajnos nehezebben. Egy biztos, ne féljünk visszatartani egy évet, ha szükséges. Semmilyen hátránya nem származik belőle, sőt. Én ezeket a gyerekeket nem évveszteseknek, hanem évnyerteseknek hívom.
Felsőbe megy a gyerekem.
Egyszerre kisiskolásból nagy felső tagozatos lesz. Ez a váltás se egyszerű, újra ott motoszkálnak a kérdések a fejünkben. Mire kell számítani, mikor felsőbe megy a gyerek? Ebben a korban is kell még támogatni őket?
Ötödik osztályba lépni egy újabb mérföldkő a diákok éltében. Van, akiknek meg sem kottyan, de vannak, akiknek legalább olyan stresszes, mint mikor először ültek iskolapadba. Felsősnek lenni a tanulók szemében dicsőség. Ugyanakkor egy csomó új tantárgy és tanár van. Újra bizonyítaniuk kell, pedig belül már tombolnak a hormonok és a tanulás az, ami a legkevésbé érdekli őket.
Ebben az időszakban a legfontosabb, hogy segítsünk nekik megtalálni az egyensúlyt a tanulás és a szabadidős programok között. Hagyjuk, hogy megtanulják beosztani a saját idejüket, kialakítsák tanulási szokásaikat, ütemüket. Persze bizonyos kontroll nem árt, mert az nem lenne jó, ha jelentősen romlanának a jegyeik, hiszen nyolcadikban dupla kihívás vár rájuk. Az iskolában is teljesíteni kell és mellette készülni kell a felvételire, ami igencsak megnöveli a tanulással töltött órák számát.
Úgy gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy nyolcadikos gyermek szülőjének lenni, ha lehet még stresszesebb, mint egy elsősének. Ráadásul a kamaszkor „szépségei” még rátesznek egy lapáttal.
Végül nézzük a tanszerek beszerzését.
Legkisebb fiam most lesz nyolcadikos, így már rutinosan intézzük ezeket. Szerintem igazán azoknak a szülőknek nehezebb, akiknek az első gyermekük megy iskolába, hiszen nekik még minden új. Ezt az akadályt, én már könnyen vettem, hiszen már előzőleg kétszer megugrottam. Nekünk a negyedik utáni iskolaváltásnál kapott lista jelentett kihívást. Annak is főleg a rajzhoz felírt tételei. Az eladó meg is jegyezte, hogy biztosan valamilyen művészeti iskolába megy a fiú, mert oda szoktak ilyeneket venni. Azóta viszont csak a kifogyóban lévőket kell pótolni. Általában én a tanév végétől szeptemberig elosztva szerzem be a füzeteket, ceruzákat stb. Megfigyeltem, hogy igaz augusztusban mindig vannak iskolakezdési akciók, de addigra sokszor már nincs választék. Rosszabb esetben pedig egyáltalán nincs az a típusú füzet, amit kér az iskola.
Ma már nem úgy működik, mint gyerekkoromban. Akkor egyszerűen meg kellett venni az előre összerakott füzetcsomagot évfolyamnak megfelelően és kész. Most már a legtöbb iskola, tanár más típusút kér. Ezt pedig a tanároktól kapott lista nélkül nem tudjuk előre. Jó esetben előző év végén kiadják ezt, de például tavaly hetedikbe ment a fiam, és csak azt tudtuk, hogy 5 új tantárgya lesz, azt viszont nem, hogy kik lesznek a tanárok, és milyen elvárásuk lesz a füzetek terén. Így én nem is vettem azokra az órákra előre semmit. Vitt magával jegyzetfüzetet, majd a következő órára megvettük, amit kért a pedagógus. A kezdő szülőknek azt tudom ajánlani, hogy nem kell aggódni, ha valamilyen felszerelést csak a második órára tudnak beszerezni, akkor sem történik semmi. Attól még nem lesznek kevésbé jó szülők.
Most viszont még augusztus eleje van, ez még a tanulás nélküli pihenés ideje, így kellemes nyarat kívánok mindenkinek.