Isten éltessen Magyarország! Új kenyér - Szent István ünnepe

Az idők folyamán többféle elnevezéssel is illették ezt a jeles napot: Szent István ünnepe, Új Kenyér ünnepe, Magyar kenyér ünnepe, Alkotmány napja. Napjainkban az Államalapítás az államalapító Szent István király emlékünnepe. E legrégibb ünnepünkben jelen vannak: a magyar történelmi hagyományok, a katolikus liturgia és Szent István államalapító tevékenységének köszönhetően az államalapítás története. Az ünnep lelkünket megérintő része a kenyéráldás: a nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyéré, melyet ünnepélyesen megszentelnek, majd felszelnek.

---

A legtöbb városi gyereknek augusztus 20-a csupán a várva-várt tűzijátékot jelenti, míg a kisebb településeken még él az új kenyér ünnepének hagyománya, ahol a gyermekek alig várják, hogy megszegjék a kemencében sült ropogós, nemzeti színű szalaggal átkötött cipót. Egyik kedves gyermekkori emlékem ehhez a naphoz kötődik. Vidéken nyaraltam a nagyszülőknél. A nagymamám kézen fogott, és azt mondta: "Gyere, elmegyünk kenyérért a Tavasz utcai kenyérgyári boltba!" Az üzlethez közeledve megcsapta az orrom a frissen sült kenyér illata. Hazafelé Mama megengedte, hogy törjek a kenyér sarkából, és én boldogan majszoltam. Visszagondolva, az volt életem legfinomabb kenyere. 

Hagyományaink nyomában

Augusztus 20. hagyományai egészen István király uralkodása idejére vezethetők vissza. Ekkor még augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartották, mert erre a napra hívta össze István a királyi tanácsot, és tartott törvénynapot Fehérváron. A mai dátumot Szent László királynak köszönhetjük, aki augusztus 20-ára tette át az ünnepet, emlékezve arra, hogy 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emelték oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában.

A néphagyomány szerint aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret, s mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért e hónapot az Új Kenyér Havának is nevezik. A termény betakarítását a hálaadással ünnepelték. Ezen a napon aratási felvonulást tartottak, mely során hálaimát mondtak a templomban az aratás sikeres befejezéséért.

Ünnepünk szakrális jellegét erősíti az, hogy 1818-ban Ferenc császár engedélyt adott Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozására. Azóta a Szent Jobb körmenet hagyományos ünnepi programunk.

A feledésbe merült aratóünnep "felújítását" 1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter foglalta rendeletbe, ezzel egyre több népi hagyomány jelenhetett meg, többek között a kenyéráldás is.1922 körül az aratóünnepet a Magyar Kenyér ünnepének nevezték.

Az ünnep eredeti jelentésének megváltoztatását kezdeményezte a II. világháborút követően az országgyűlés, ezzel próbálták ellensúlyozni a Szent István nap szakrális jellegét. Így 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték.

A rendszerváltással végre újra élni kezdtek a régi hagyományok, ősi tradíciók. 1991-ben az Országgyűlés ezt a napot állami ünneppé nyilvánította. Napjainkban augusztus 20-án megidézzük Szent István kultuszát, az államalapítás emlékét, valamint az aratás befejezésével az új kenyér ünnepét.

Mára augusztus 20-a igazi családi ünneppé vált. A családok felkerekednek, és színes programokon vehetnek részt, pl. kézműves foglalkozások, kenyérsütés, népi játékok, régi mesterségek kipróbálása. Az ünnep komolyabb, lelki, liturgikus része az ünnepi szentmise és a Szent Jobb körmenet. Az estét égi fényjáték koronázza meg, melyhez 1938 óta zenei aláfestésben is gyönyörködhetünk.

Ezen a napon adományozzák a legtöbb állami kitüntetést, köztük a Magyar Szent István-rendet. Magyarország legrangosabb elismerését elsőnek Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok kapta. 

A kenyér, mely az életet és az otthont szimbolizálja, az ünnepi asztal áldása.

"Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok."

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér (részlet) 1920.