Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Katarzis a szívben - az olimpia szülői szemmel

Címkék:

Gyerekkoromban sose értettem, apukám miért sír a sporteseményeken. Most pedig a gyerekeim néznek ugyanígy kérdően rám: - Mama, miért sírsz? Nehezen jönnek elő a szavak, amikor az örömteli pillanatok hatása megbabonáz, elérzékenyít annyira, hogy könnybe lábad a szemem. Ilyenkor nem tud mit mondani az ember, csak dörzsöli a szemét, és közben arra gondol, pár év múlva majd ők is megértik ezt a „könnyes titkot” ahogy felnőttként már én is.


Bár még csak pár napja értek véget hivatalosan a nyári olimpiai játékok Tokióban, én még mindig hatása alatt vagyok a nagyszerű sportteljesítmények okozta katarzisnak. Egyre több emlék és megható pillanat jut eszembe, ami örökre beleégett a szívembe.

Igazi hősök születtek, akikre mindannyian felnézünk kis hazánkban, mert példaértékű hozzáállásuk és kitartásuk egyedülálló teljesítménnyel párosul.

Fantasztikusak a magyar sportolóink! Nemcsak fizikailag, hanem emberileg is. Eszembe jutnak az elmúlt hetek megható pillanatai: amikor Nagy Viktor olimpiai bronzérmes vízipólós kapus utolsó olimpiájától búcsúzva a vele készült interjúban elérzékenyül, vagy amikor a női vízilabda válogatott minden erejét mozgósítva a bronzmeccset egy elképesztő kapusgóllal megnyerte. Amikor a bajnokok mögött egy erős „hátország” áll, az óriási erőt ad. Mert a fizikai mellett a mentális erőnlétre is nagy szükségük van, mint egy falat kenyérre, hiszen távol az otthontól és szeretteiktől, a versengés lázában kell a legjobbat kihozniuk magukból.

A csillogó olimpiai érem sok-sok év fáradhatatlan munkája a sportoló – edző - család odaadó szentháromságában születik meg. Ebben pedig a támogató családi közeg olyan erő, mely egy sportolónál már fél siker.

Milyen lehet az érzés, amikor egy anya a gyermekét legjobbak között látja az olimpián? Amikor bajnokként ünnepli ország-világ, ő pedig büszke szülőként úgy érzi, minden korábbi áldozata értelmet nyert?

Nem sok édesanya mondhatja el, hogy ott volt az olimpia helyszínen Tokióban, amikor fia a dobogó legfelső fokára állhatott. Kopasz Bálint aranyérmes kajakozó édesanyja, aki edzője is egyben átélhette ezt a boldogságos pillanatot. Bálint megható szavai az édesanyának és az edzőnek egyaránt szóltak: „Felemelő érzés számomra, mert megérte a sok befektetett munka, és mindent megért, hogy láthattam az örömöt édesanyám arcán, aki kilencéves korom óta készít fel. Minden nap ott volt mellettem, megfőzte a minőségi ételeket, és megadott mindent ahhoz, hogy eljussak ide.”

Csodálatos látni, amikor olyan szülők álmai is megvalósulnak, akik maguk is fáradhatatlanul küzdöttek nap mint nap, hosszú éveken át gyermekiek sikeréért.

Igazán ámulatba ejtő, amikor magyar „húzósportágban” apa-lánya olimpiai bajnok duó születik! Csipes Ferenc az 1980-as évek kajakkirályának lánya, Csipes Tamara szintén ebben a sportágban nyújtott lenyűgöző teljesítményt Tokióban: négyesben arany-, egyéniben ezüstérem, párosban negyedik hely. A büszke édesapa szellemes szavai „Túltett rajtam a lányom, de ott egye meg a fene!” érzelmileg megérintettek.

És hogy hogyan köszöni meg az olimpiai szereplést egy édesanya?

Egyszerűen, szívhez szólóan: „Tami! Az, hogy büszke vagyok rád, egy anyától talán természetes... Nekem most az jut eszembe, hogy csodállak. Hogy honnan van erőd ehhez az egészhez, amit a hétköznapokban csinálsz a siker érdekében...szóval, felnézek rád kislányom! Én nem tudnám utánad csinálni. Azt kívánom, hogy éld meg teljes szívedből ezeket a boldog napokat, megdolgoztál érte!”

Persze van, ami még az olimpiai aranynál is többet ér Tamarának, amikor száz puszival fogadta a kislánya.

Az egész olimpiai időszak alatt felemelő volt látni, hogy a magyar sportolók az éremeső örömteli pillanataiban is méltatták családjukat, megköszönve azok támogatását, mint tette ezt Tótka Sándor aranyérmes kajakos is: "Csak a feleségem tudja, hogy mennyi melót raktam bele az aranyérembe…" eközben felelevenítette, hogy feleségével szülővárosába, Gyomaendrődre költözött a járvány elől, s ott egyedül gyakorolt az olimpiára hosszú heteken keresztül.

És az események tükrében megdőlni látszik a „Két dudás nem fér meg egy csárdában” mondás, mert egy magyar testérpár történelmet írt a tokiói olimpián. Lőrincz Tamás aranyérmet és Lőrincz Viktor ezüstérmet szerző birkózóink bravúrja mögött a családi összetartás áll. Viktor szerint „Olyan dolgokat tudunk egymásnak adni, amit más nem… az ő sikeréből én is táplálkoztam. És úgy gondolom, ez oda-vissza megy. Testvére, Tamás szívből jövő válaszában pedig a családdal eltöltött minél több minőségi időt szeretné bepótolni.

Az olimpiai események folytatódnak, hiszen a Magyar Paralimpiai Csapat viszi tovább a stafétát Tokióban! A XVI. Paralimpiai Játékok keretében paralimpikonjaink is várják, hogy a világ legnagyobb parasportversenyén sikerrel képviseljék hazánkat. Augusztus 25-től szurkoljunk együtt nekik is!