Kassai Etelka
Kassai Etelka meseíró, író

Láthatatlan munka – feladatok, amiket csak az elmaradásuk vagy az áruk tesz láthatóvá

Címkék:

Minden április első keddje 2010 óta a láhatatlan munka világnapja – de mit is takar pontosan a láthatatlan munka kifejezés?

Minden olyan a háztartáson belül, vagy háztartáson kívül (önként) végzett tevékenységet, amelyért nem jár fizetés, és amelyet jellemzően ma (is) a nők végeznek el.


E fogalom alá tartozik a háztartási munka, a gyerekek nevelése, gondozása, a család hivatalos (és nem hivatalos) ügyeinek intézésén keresztül az idős hozzátartozók ellátása is. A láthatatlanul folyó munka megosztása azonban még ma sem egyenlő a felek között: a nők jellemzően heti tíz órával többet töltenek az ilyen jellegű feladatok elvégzésével. Ez a többletmunka akkor is igaz, ha mindezt a saját munkájukon felül kell elvégezniük a nőknek.

Vegyünk egy teljesen hétköznapi szituációt: a nyolcórás munka után a nő (anya) hazaérkezik. Kimerülten lerúgja a csizmáját és lehajol, hogy a helyére tegye azt. De ha már földig hajolt a saját lábbelije miatt, egy lendülettel elpakolja az előszobában a többi családtag által szertehagyott cipőket is. Látja, hogy a középső gyerek cipője sáros, azt beviszi a fürdőszobába, ki kell majd súrolnia időben, hogy másnapra megszáradjon. Mivel a többi gyerek cipője is koszt hozott be a házba, így felszedi és kirázza a szőnyeget, majd felsöpri az előszobát. Helyre tesz egy-két leesett sapkát, és a legkisebb hátizsákját is. Gondolkodás nélkül, szinte rutinból (és önként) cselekszik. Még szinte haza se ért. Nem ivott egy korty vizet, nem pihent meg. És természetesen a legtöbb esetben a nőt várja a többi feladat is: a mosás, teregetés, vasalás, a takarítás, porszívózás – a cipők rendben tartása és növények gondozása is. Valamint a főzés, vagy az ételről való gondoskodás, a bevásárlás, a bevásárolt holmik hazaszállítása. A család hétköznapjainak és ünnepeinek gubanc nélküli szervezése. Sok esetben a nagyszülők ellátása is, ha azok gondoskodásra szorulnak. A gyerekek mellé is a nők ülnek le többet tanulni.

A felsorolt feladatok most a járvány idején pedig többszörösére nőttek, egy soha véget nem érő feladatfolyammá, amely során nincs megállás. Mindezt csak tetézi a home office és a home school, hiszen így a saját munka és a háztartási feladatok mellett kell a nőknek a pedagógusok munkájának egy jelentős részét is elvégeznie.

Amikor a többnyire nők által végzett se pénzben, se megbecsülésben nem ellentételezett munkára tekintünk rá, belefuthatunk abba a szemléletbe, hogy „az a baj, a férfiak nem segítenek eleget. Vagy, ha a férfiak segítenének, akkor mindez könnyebb lenne, máris egyenlőbb lenne a felállás.”

Az ilyen jellegű megközelítés azonban nem segíti elő a jelenlegi helyzet tisztázását és nem segíti elő a holtpontról való előre mozdulást sem. A férfiaknak ugyanis nem segíteniük kell, nem besegíteniük kell, nem részt vállalniuk kell ezekből a munkákból. Ez ugyanis a jelen helyzet bebetonozását szolgálja és azt üzenik ezek a mondatok, hogy az ilyen jellegű munka alapvetően a nők feladata, de azért nem lenne baj, ha a férfiak is (néha, olykor-olykor, esetlegesen) átvennék a terhek egy részét.

A láthatatlan munka világnapja arról is szól, hogy a nők nem segítséget kérnek, hanem arra törekednek, a közös élet terheit hordozzák végre – egyenlő arányban és leosztásban - közösen a felek.

Mindez még akkor is jogos elvárás, ha nem felejtjük el, hogy a férfiak egy része más jellegű feladatokat viszont (szintén láthatatlanul) elvégeznek a családi (vagy a közös) élet segítése érdekében. Szervízbe viszik az autót vagy maguk szerelik azt meg, máskor a háztartáson belül is elvégeznek javításokat. Esetleg a kerti munkák egy jelentős részét is ők végzik. Ezek a munkák nagyon is értékes munkák, amelyek szintén sok pénzbe kerülnének akkor, ha ki kellene fizetni azok ellenértékét.

A számok azonban arra mutatnak rá, hogy mindezek ellenére végeznek jelentős mértékben több láthatatlan (ingyen) munkát a nők. De ezek a feladatok nem eset, nem kampányszerűek vagy szezonálisak, hanem a mindennapi életük része, azokat sokszor még egyik napról a másikra se lehet tolni, mert a láthatatlan munka nagyon is láthatóvá válna, ha elmaradna a család felé a vacsora tálalása, vagy nem lenne tiszta ruha, tiszta zokni, nem ügyelne a nő arra, hogy időben elmenjen az utalás, be legyenek fizetve a számlák, vagy magára hagyná a tankönyvekkel, tanulással a gyereket.

Természetesen nagyon nehéz egy merev rendszerből kitörni, átkeretezni a mindennapi életet, újra - egyenlőségre törekedve - felosztani a feladatokat a családtagok között. Mert az egyenlőtlen feladatvégzés nem csak férfiak és nők között jelent problémát, de jellemzően a többi családtag se veszi ki a részét a munkából. A családtagok számára természetes, hogy az édesanya az, aki töri magát a többiek érdekében, holott a gyerekeket már egészen kicsi kortól lehet (ne) úgy nevelni, hogy életkorukat, érettségüket meg nem haladó feladatokat a család érdekében elvégezzenek. Nem csak a lánygyerekek, hanem a fiúk is, és nem csak a nemi szerepekre kiutalt feladatokat- például a kislány mosogat míg a fiú az apával füvet vág, hanem fordítva is, hogy fel tudjanak szívódni a keretek, eltűnjenek a tipikus feladat leosztások.

Hosszú távon mindenképp érdemes erre törekedni, mert így a mi gyerekeink talán már másként tekintenek majd a családon, háztartáson belüli feladatokra és nem lesz természetes a nők aránytalanul nagy tehervállalása. Ehhez azonban elengedhetetlen a nő mellett élő férfi támogatása, aki élő, valódi példát mutat a gyerekek számára és nem annyi a hozzájárulása a feladatokhoz, hogy „mondtam már, hogy segítsetek édesanyátoknak”. Mert az kevés. Ahhoz, hogy a nő láthatatlan munkája csökkenjen és igazságos teherviselés valósuljon meg, ahhoz elengedhetetlen, hogy a férfiak nagyon is transzparensen, LÁTHATÓ módon vegyék ki részüket a közös feladatokból.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy megközelítőleg mennyit ér láthatatlan munkája akkor ennek a kalkulátornak a segítségével ezt megteheti. (https://www.lathatatlanmunka.hu)