Fehér-Kaplár Attila
Fehér-Kaplár Attila

pedagógus

Lehet szórakoztató a tanulás, sőt még a matemATIKA is

A Covid helyzet és a digitális oktatásra való átállás kapcsán április végén indult egy 8 hetes kihívás a FICSAK támogatásával “Lehet szórakoztató a matemATIKA” címmel. 4-5 perces videókban, nem hétköznapi karaktereknek beöltözve ( mint például Albert Einstein, Fekete Kéz, a Mentalista, Tarajos Tihamér...) próbáltam érthetővé, érdekessé és szórakoztatóvá varázsolni a diákok és szüleik számára a matematikai feladatokat. Az új tanév kezdetével és ennek az oktatás-történeti időszaknak lezárásaként írom ezt a cikket egy kicsit magamról, a tapasztalataimról és a diákokról.


Miért lettem matematika tanár?

A felmenőim között sok a pedagógus és a döntésemben, hogy végülis tanár legyek, biztosan ez is sokat számított. A matekot persze már egészen hamar megkedveltem, rengeteg versenyen vettem részt. Gyerekként az ágyam mellé volt készítve egy füzet és ha éjszaka végül rájöttem egy nehéz feladat megoldására, rögtön le is írtam, aztán aludtam tovább. Később a gimiben az osztálytársaimnak a semmiből kiindulva pár perc alatt a szünetekben kellett átadnom a tudásomat úgy, hogy aztán ők sikeres dolgozatot írhassanak. És ezen a téren is egész jó voltam. Valahogy így indultam el ezen az úton.

Cseppet sem bánom, hogy 30 éve matematika tanár vagyok. Ami igazán jó érzéssel tölt el és továbbra is motivál, hogy a pályán maradjak, az az, mikor egy-egy diákom szemében látom a csillogást, amikor leesik az a bizonyos tantusz, és azt hallom: “Attila bá’ nem is olyan nehéz ez a matek”. Emellett plusz és fantasztikus az a rengeteg felejthetetlen élmény is a különböző osztályprogramokról, kirándulásokról, nyári és téli táborozásainkról, amikor a diákjaimat jobban megismerhetem.

Tanítási módszereim, szokásaim

Nem hiszek a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatokban. A kamaszok mindig is nyíltak, őszinték és lázadók voltak. 30 évvel ezelőtt is voltak “problémás”, nehezen kezelhető gyerekek és most is vannak, ez az én tapasztalatom. 

Ami most nehezebb, az a gyerekek figyelmének a megszerzése és annak megtartása. A mai felgyorsult világunkban sokkal nehezebb őket lekötni. Hamarabb elfáradnak, mindig be kell dobni valami extrát. Az interaktív okos táblák már XXI. századi formában segítik a tanárok munkáját és a diákokat is felvillanyozza, ha egy tablettel a kézben zajlik az óra. 

Minden tanárnak van valamilyen egyéni, jól bevált módszere. Én matekból például minden pénteken adok a tanítványaimnak olyan logikai feladatokat, amelyek nem az aktuális anyaghoz kapcsolódnak, hanem úgy fejlesztik a problémamegoldó gondolkodást valamilyen trükkös módszer megtalálásával, hogy közben akár szórakoztatónak is találják a feladat megoldását.

Milyen hatással van a gyerekekre a játékos tanulás?

Minden gyerek szeret játszani, sőt a felnőttek is. Én is imádok a családommal kártyázni, társasjátékozni. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindent fejlesztenek ezek a játékok a memóriától kezdve a stratégiai gondolkodásig bezárólag. 

A diákjaim mindig nagyon várják és szeretik az átlagos óráktól való eltérést. Van egy térgeometriai építő készletem a matekos szekrényben, amivel sok szabályos test, a kocka, az oktaéder, sőt a legnehezebb, az ikozaéder is összeállítható. Ha megjelenek ezzel a

két csodás piros színű bőrönddel a terem ajtajában - mint egy elegáns szálloda londinere -, akkor izgatott morajlás fut végig a gyerekeken. Leginkább arra kell figyelnem ezeken az órákon, hogy a nagy lelkesedésben a csoportok tagjai össze ne vesszenek azon, hogy ki melyiket fogja összerakni.

A játékosabb módszerek alkalmazása korosztályt tekintve elég sokáig működik. Viszont az újdonság varázsa hamar elillan, ha csak ezeket használjuk. Én úgy látom, itt is érvényes az arany középút szabálya: váltakozva kell alkalmazni a hagyományos és az új módszereket.

Tapasztalataim a digitális tanulás/tanítás hatásairól, előnyeiről/hátrányairól

Nem túlzás azt állítani, hogy nekünk, pedagógusoknak történelmi időpont volt 2020 márciusának közepe. A magyar közoktatásban ilyen mértékű változás, ilyen rövid idő alatt, mindenféle tesztelés és próba nélkül még soha nem következett be. A pénteki bejelentés után hétfőn már sok iskolában megkezdődött a tantermen kívüli digitális oktatás. Mindenkinek új volt ez. Ugyanolyan gondban volt a diák, a szülő és a pedagógus is. A kollégák többségénél megvolt a lelkesedés, de biztosan sok hibát vétettünk mi is. Sok helyen nem volt egységes felület és az informatikai eszközök használatának színvonalában is voltak különbségek.

Ami engem illet, egész hétvégén a “hogyan tovább”-ról ötleteltem. A hetedikeseimmel pont az egyik legnehezebb anyagrésznél, a szöveges egyenletek megoldásánál tartottunk. Végül döntöttem: hazavittem a suliból egy filces táblát és a lányom operatőri közreműködésével minden nap feltöltöttem egy-egy videót, mintha csak a teremben magyaráznék. Ez a módszer nálam hatásosabbnak bizonyult az online óráknál, hiszen, ha a diák elakad a

gondolatmenetben, akkor tetszőleges számban visszanézheti a táblára írt levezetést, míg a suliban elég nehéz lenne Attila bá’t visszatekerni.

A szokásos pénteki logikai feladatok se maradtak el. Sőt, a hátrányból előnyt kovácsolva olyan videókat készítettem, melyeket a tanteremben nem lehetett volna. Különböző figuráknak beöltözve adtam fel a példákat. Hol Ica néni, hol Albert Einstein, hol Tarajos Tihamér, hol Fehérszakáll felügyelő ismertette a logikai feladatokat (Aki nem hiszi el, az nézze meg a búcsúzó videómat itt, ahol sok-sok, előbb említett karakter is feltűnik!) Legnagyobb örömömre már az egész család szórakozott ezeken. Volt anyuka, akinek a performansz tetszett és volt nagypapa, aki a feladatok megoldásán törte a fejét.

Mindenesetre bízom benne, hogy ebben a tanévben minél tovább tudok majd a hagyományos, tantermi oktatás keretein belül maradni! Kell, hogy élőben lássam a diákjaim tekintetét - az mindig igazat mond.