blogger, 2 gyermekes édesanya
Luca nap - hagyományaink nyomában
A jeles napok közül talán Luca napjához főződik a legtöbb hiedelem és népszokás. A néphagyomány szerint ez a nap a termékenységvarázslás, házasság-, halál- és időjárásjóslás mellett bizonyos női munkák tiltásaként is elhíresült. E naphoz kötődően a lucaszék készítése a legismertebb, a luca napi búzaültetés pedig még ma is élő hagyomány.
Kislányként izgatottan vártam ezt a napot, hogy kipróbáljam a "cédulázást" amivel megjövendölhettem ki lesz a férjem. 12 nappal e jeles dátum előtt felírtam minden egyes papírdarabkára egy fiú nevét és esténként húztam belőle egyet, s az utolsón megmaradt nevet gondosan eltettem emlékbe. Nagyobb lányként már inkább egy kedves babonaként gondolok erre vissza... A nagymamám fiatal korában még gombócba tette a papírcédulákat és a gombócokat forró vízbe dobta, majd azt, amelyik elsőként feljött a víz színére kikapta, s megnézte a benne rejlő cédulára írt fiúnevet. A nagyi szerint a jövendőbelije nevét rejtette.
A magyar néphitben Luca az anyaistennő szerepét töltötte be, aki a női munkát ellenőrzi, a szaporodást pártfogolja. Ezért a olyan sok a női munkával (mosás, fonás, fosztás, lugzás stb.) kapcsolatos jóslás és tilalom. Luca napjához számos tilalom is fűződött. Tilos volt például e napon a varrás, „mer´ akkor bevarrták vóna a tyúkok seggit”, s nem lett volna elég tojás. De tiltották a tökmagtörést is, nehogy tányérok törjenek aa következő évben. Óvakodtak a kenyérsütéstől is, merthogy ilyenkor „Luca ráűt a lapátra, oszt összenyomta a kenyeret”. Ehelyett lepényt kellett neki sütni, nehogy a kenyér megégjen, és a gazdának egész évben kiszáradjon a termése.
A néphagyomány szerint ezen a napon a család legidősebb lány gyermeke elsőként kelt fel, és „Santa Lucia jelmezbe" öltözött, fehér ruhát vett fel s a derekára piros szalagot kötött, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút tett. A tradicionális Luca napi dalokat énekelve kávéval és süteményekkel ébresztgette a ház lakóit. Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegtek, aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.
Mágikus cselekedetek és tárgyak, valamint különböző varázsszöveg változatok gazdag tárházát vonultatták fel ezen a napon.
Varázsmondóka a Luca-búza ültetéshez:
"Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.
Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb!
Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél!
Szokás volt, hogy egy cserépbe búzát vetettek, s ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, "kotyoltak", rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.
A néphit a jóságos mellett a boszorkányos Lucát is ismerte, aki a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, bevarrta a tyúkok "tojókáját". Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie, hogy a kotlósa is jó ülős legyen, és szabad volt babot fejtenie, hogy kifejtse a tyúkból a tojást. Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a fiatal legények vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetejére rakták. Időjósló nap is volt, ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig figyelték az időjárást, s minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve adott útmutatást.
Luca-szék készítése
A magyar népi hiedelemvilágban a boszorkányok elleni védekezés: a sámlihoz hasonló támla nélküli szék a „boszorkányfelfedezés” egyik eszközeként szolgált. December 13-tól karácsony böjtjéig úgy készült, hogy mindennap végeztek rajta valamilyen munkát, aztán az Éjféli misekor erre álltak rá, hogy „megláthassák a falu boszorkányát” aki ilyenkor szarvat viselt. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. A hosszú munka miatt terjedt el a szólás, hogy "olyan lassan készül, mint a Luca széke."
Miután ráálltak s meglátták a boszorkányt, a lucaszéket nyomban elégették. Ha nem ezt tették volna, a hiedelem szerint „csudára elverték vóna őköt a boszorkányok”. A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan elmenekültek, s mákot szórtak szét hazafelé, hogy ezt a gonosz lelkek felszedjék. A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot (boszorkányszöget) rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat. A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt.
A Luca nap gazdag hagyományával, hiedelmeivel és jóslásaival sokáig tartotta magát népünk hitvilágában. Még ma élnek a vele kapcsolatos babonák; itt-ott a nagyszülők megtanítják unokáikkal a termékenység- és bőségvarázsló köszöntőket, mint nekem a nagymamám...
"Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három,
Szárazkörtét várom,
Ha nem adnak szalonnát,
levágom a gerendát,
Ha nem adnak hurkát,
elviszem a Julcsát."