Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Más ez a húsvét, de van, ami nem változik.

Idén nem találkozhat a tágabb család, nem mehetünk locsolkodni, mi sem fogadhatunk locsolkodókat. Van, ami azonban nem változik, hiszen vannak szokások és hagyományok, amiket tudunk követni és a jelenlegi helyzet új lehetőségeket is teremtett.

Bár idén a fiúk, férfiak nem látogathatják, nem locsolhatják meg a nőnemű rokonokat, de meglocsolhatják a velük egy háztartásban élő hölgyeket és akár vicces versikékkel telefonon, vagy vicces képeslapokkal e-mailen lephetik meg a többieket.


Az átköltött versekből jó néhány kering az interneten, mint például ez is:

A lányok pedig virtuális hímes tojással honorálhatják a kedveskedést.

De nézzük a szokásainkat, hagyományainkat!

Sonka, kalács, torma, tojás

Húsvét vasárnap tradicionális szokás a gazdagon terített családi asztal: ekkor szinte mindenhol terítékre kerül húsvéti sonka, kalács, torma, általában színesre festett tojásokkal. Némely vidékeken mindez kiegészül a sárga túróval, amely a nevével ellentétben nem tartalmaz túrót (tejből, tojásból készül). Vidéken még gyakran él a húsvéti ételszentelés hagyománya, a délelőtti misére letakart kosárral mennek a hívők. A kosárban a bor Krisztus vérét jelképezi, a hús Jézus áldozatát. A tojás pedig az újjászületés jelképe és a családi összetartást is szimbolizálja.

Ha húsvét hétfő, akkor locsolkodás

Húsvét hétfőn mindenki által ismert – de a városi környezetben egyre inkább visszaszoruló – szokás a locsolkodás.( ez az, amit most online környezetbe áthelyezve tudunk csak megtenni, ha nem a közvetlen családtagjainkról van szó, akikkel egy háztartásban élünk)

 Egyes vélemények bibliai eredetet tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.  A magyar néphagyományban mindez keveredik a termékenységvarázslással és a víz megtisztulást hozó erejébe vetett hittel.

A locsolkodás mára jobbára megszelidült: régebben vödörrel öntötték nyakon a lányokat, asszonyokat, manapság már a szódavizes, vagy a még szelídebb kölnivizes locsolás a divat, az ilyenkor elmaradhatatlan locsolóverssel kiegészítve. Ennek jutalma a szebbik nem részéről hímes, festett tojás (leggyakoribb szín a piros, ez Krisztus kiontott vérére emlékeztet), néhol a tojás mellé bort, pálinkát, süteményt, esetleg némi pénzt kínálnak a locsolkodóknak.

A színes hagyománykavalkád egyik nagy rejtélye a húsvéti nyúl.

Sok találgatásra ad okot, hogy vajon mi köze lehet e kedves kis állatnak ehhez az ünnephez? A húsvéti nyúl egyes források szerint  még a 16. századi Németországban vált a a húsvét közismert szimbólumává, méghozzá valószínűleg  egy félreértés miatt. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk neve németül Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül Hase.

A két szó pedig könnyen félrehallható, összecserélhető. Ismert tény, hogy a tojás, a nyúllal együtt már az ókor óta termékenységi szimbólumnak számít, mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel, ezért az emberek régóta a termékenység jelképének tartják őket. A húsvéti nyúl „számára” sok helyütt fészket alakítanak ki, és ebbe rejtik el a tojások mellett a család kisebb gyermekeinek szánt apró ajándékokat (plüssállat, csokinyúl, stb.)

És, ami nem változik még az a család szentsége, az egymás iránti szeretet, az egymás felé fordulás, odafigyelés és persze az előző húsvétok emlékei.

Merthogy a Húsvét sokkal több, mint tojás, nyúl és locsolkodás. Legalábbis nekem biztosan. 

Csodás emlékeim vannak a húsvétról, hiszen egy régi húsvéton született meg a húgom és egy nem olyan régi húsvéti napon pedig az ő kisfia, az unokaöcsém.

Úgy emlékszem rá, mintha ma lett volna. 8 éves voltam, amikor a húgomat vártuk.

Hetek óta készülődtünk: barkát vásároltunk, sütöttünk, főztünk, tojást festettünk és ünneplőbe öltöztettük a lakást. Édesanyám felkészült az ünnepre, utolsó órás kismamaként, hatalmas pocakjával is elrendezett mindent, hogy méltón ünnepelhessen a család.

Azon a régi Húsvéton megtörtént a csoda: már ott volt velünk újszülött kistestvérem, aki a legszebb húsvéti ajándékként érkezett otthonunkba.

A gyerekkori húsvétok történései - s e több mint harminc évvel ezelőtti ünnep különösképp – mélyen beivódtak emlékezetembe.

A kislány, aki azon a régi ünnepen ott pihegett közöttünk újszülöttként már anyuka, az első gyemeke 2 éve Nagypéntek délutánján kezdett kopogtatni odabent. És most ismét gyermeket vár, aki ugyan nem húsvétkor fog érkezni, de őt is olyannyira várja a testvére, mint egykoron én őt.

Vannak, akiknek fontos a Húsvét, és vannak, akiknek nem. De mindannyiunk számára egy olyan ünnep most ez, amit eddig egészen máshogy éltünk meg. Az ünnep emlékeztető lehet: eszünkbe juttatja, hogy kik igazán fontosak számunkra, és mik az igazán fontos értékek.

Nekem Húsvét igazi csodája, az élet, az új élet diadala!

Mindenkinek kívánok szeretetben, egymás iránti odafigyelésben és türelemben gazdag húsvéti ünnepeket!