Kassai Etelka
Kassai Etelka meseíró, író

Még egy joghurtos doboz is lehet sok – annyit vásároljunk, amennyire valóban szükségünk van!

A Túlfogyasztás világnapja három héttel későbbre tolódott az előző évi dátumhoz képest: idén augusztus 22-e az a nap, amikorra a lakosság „elfogyasztja”, elhasználja bolygónk egyéves erőforrásait.


Ezt a pozitív elmozdulást egyértelműen az (egyébként rendkívül sok tragédiát és gondot okozó) Covid 19 számlájára írják, de még ez a pozitív előjelű változás is kevés ahhoz, hogy fellélegezhessünk: évek óta jóval többet fogyasztunk, mint amennyit bolygónk jelentős károsodása nélkül megtehetnénk. Kizsákmányoljuk a bolygót, amelyen élünk, pedig ez az egyetlen, amelyen élnünk adatott.

A túlfogyasztás világnapjára tekintettel, a felesleges vásárlások és a túlfogyasztás visszaszorításának lehetőségeiről, személyesen vagy családi szinten megvalósítható változtatásokról beszélgettünk Tóth Andival, a Háztartásom hulladék nélkül blog írójával, zero waste tanácsadóval.

Andi háromgyermekes családanya, aki egyik napról a másikra vált „környezetvédővé”, egyik pillanatról a másikra nyílt ki a szeme és látta meg – először a saját és családja mindennapjain keresztül - hogy min kell változtatni.

Hogy indult nálad a környezetvédelemre fókuszáló életmódváltás?

A harmadik gyermekemet vártam éppen, akkor már túl voltam az első két gyerkőc pelenkázási időszakán - amely során sokkoló volt az elhasznált, eldobható pelenkák mennyisége a kukában – és úgy éreztem, ha megszületik a harmadik gyerek, majd kifolyik a kukából a pelenka, és azt semmiképp nem akartam. Vagyis nálam így indult- az eldobható pelenkákat lecseréltem mosható pelenkákra és ezzel beindult egy folyamat. Azonban az igazi drasztikus, életmódszerű változtatásokat csak 4,5 éve indítottam el. Azonban az igazi drasztikus, életmódszerű változtatásokat csak 4,5 éve indítottam el, Jelenleg a háztartásunk minden területén törekszünk a hulladék mennyiségének minimalizálására. A legfőbb változtatásokat viszonylag rövid idő alatt bevezettem a családunkban, ha belekezdek valamibe, akkor azt én szeretem radikálisan és gyorsan végigvinni – de természetesen voltak buktatók nálam is, mellélövések. Hittem magamról, hogy jól csinálom azt, amit csinálok, és aztán belefutottam pár tévedésbe.

A háztartási szinten megvalósuló hulladék mennyiségének csökkentése ugyanis nem a kukánál kezdődik, hanem a vásárlási szokásaink megváltoztatásánál. Abból a termékből, tárgyból, alapanyagból nem lesz hulladék a háztartásunkban, amit BE SE VISZÜNK az otthonunkba. Amit nem veszünk meg, a boltok polcain hagyunk. Ehhez azonban nagyon tudatos és következetes szemléletváltásra és ebből fakadó, vagy erre alapuló életmódváltásra volt nálunk is szükség.

Melyek azok a területek, amelyeken leginkább tetten érhető a túlfogyasztás- és az ebből következő hulladéktermelés?

Azt gondolom, a konyha viszi el a pálmát, és ott nem csak a csomagolóanyag mennyisége az, ami miatt érdemes családi szinten újraírni vásárlási szokásainkat, de azért is, mert a csomagolóanyagok mellett konkrétan hatalmas mennyiségű élelmiszer kerül szemétre. Ez egyrészt fakad a reklámok által  fogyasztásra ösztönző nyomásból - megvesszük a hetedik joghurtot is, mert éjjel nappal ezt látjuk, halljuk, hogy micsoda újdonság, és ha nem vesszük meg, úgy hisszük, lemaradunk valamiről.  Vagy  megvesszük, mert AKCIÓS és azt gondoljuk, ezzel takarékoskodtunk… esetleg megvesszük, mert egész egyszerűen megtehetjük, és nem gondoljuk tovább, hogy micsoda pazarlás a FELESLEGESEN megvásárolt joghurtot kiönteni, ahogy nem gondoljuk végig azt sem, hogy mi történik a feleslegesen megvásárolt (de az akár szükséges) joghurt csomagoló anyagával. . Sőt az élelmiszerhulladékok esetében talán a legfontosabb szempont, hogy a kidobott, el nem fogyasztott élelmiszerek előállítása hatalmas terhet ró a környezetre, így ennek jelentős mérséklésével már rengeteget tehetünk a környezetünkért.

A kérdéseknél kezdődik a változás?

Fontosak, hogy legyenek kérdéseink, hogy legyünk arra kíváncsiak, mi a további sorsa, mi történik a megvásárolt, általunk már nem használt tárgyakkal, termékekkel vagy azok csomagoló anyagával – mert a csomagoló anyagok mennyisége az valóban sokkoló.

Ha csak egyszer megtenné valaki a családokból, hogy az egy héten kukába kerülő szemetet (a csomagolóanyagokat is) a tiszta konyhájuk padlójára kiönti…. akkor azonnal szembesülne az ijesztő valósággal: mennyi minden kerül kidobásra, mennyi felesleges dolog kerül be és aztán ki – vissza a természetbe – a kukán keresztül.

Sokszor keressük társadalmi szinten a megoldás kulcsát, de e szerint családi szinten is kell (érdemes) ezzel a kérdéssel foglalkozni. Nőként különösen hatunk családtagjainkra, ezért nőként is el kell engednünk dolgokat, hogy ez sikeres legyen?

Vegyük a kozmetikumok használatát, mint jellemzően női fókuszban lévő termékeket. A változtatás ott kezdődik, amikor a női vonzerőt, az erről való gondolkodást, a belső érzéseket nem az határozza meg, milyen szuperluxus (vagy ezerféle) kozmetikumhoz kötjük annak megélését, hanem az ápoltsághoz - amely valóban egy tiszta (nem csak női ) érték. Az ápoltság eléréséhez azonban nem kell tengernyi kozmetikum, elég néhány nekünk jól bevált (környezetbarát termék), amelyet képesek vagyunk elfogadni és beépíteni a napi rutinba. Nem mindenkinek megy ez egy-kettőre és van, aki nem is ezen a területen akar vagy tud változtatni- de az jól megfigyelhető folyamat, hogy ha valaki egy területen sikeresen változtat, az majd húzza magával a többit. 

Nálunk például a fogkrém „cseréje” egy olyan „góc”, amelyet nem tudtunk még kibogozni – a család néhány tagja nem akar lemondani a tubusos fogkrémről, míg a család másik része gond nélkül. A fogkrémhez ragaszkodó családtagok viszont más területen nyitottabbak a változtatásokra. És ez jó. Mert a nyitottság is kulcskérdés a környezetvédelemben.

Én például sorra és gyorsan le tudtam mondani a felesleges kozmetikumokról- gyorsan megtaláltam a megfelelő, csomagolásmentes, valóban öko alternatívákat még a hajápolásban is, – olyanokat, amelyek számomra komfortosak (mert ez fontos), de a körömfestésről lassúbb ütemben álltam le. Először elhagytam a zselés körmöket majd később már egyáltalán nem éreztem IGÉNYT arra, hogy bármivel fessem a körmeimet. Felfedeztem (újra) azt, hogy az ápolt köröm, lakk, festék és csillámpor nélkül is szép. Sőt!

De tudom, hogy ez lehet igazán hosszú folyamat is, még emlékszem a saját „régi” életemre és szokásaimra is, amikor szinte boldog voltam attól, hogy rábukkantam egy olyan naptejre, amiben csillámok voltak. Annyira menőnek éreztem…. ma viszont, ha a csillámokkal felturbózott terméket látok, akkor arról a csillám előállításának környezeti terhelése ugrik be, vagy az, hogy a csillámpor (anyagától függően) mennyi idő alatt bomlik majd le, és milyen – emberre-állatra veszélyes fázisonként valósul majd az meg.

Családi szinten a változtatások mennyire találtak elfogadásra?

A férjem és a fiam bevonódtak, de ahogy említettem, nem minden területen egységes nálunk sem az álláspont, és vannak-voltak területek, amelyek teljes az összhang, van ahol kevésbé. A lányom már „bele született” a helyzetbe, számára ez az életmód a természetes. Szerencsére a gyerekre kevésbé hat a környezet, nincsenek igazán nagy „harcok” abból, hogy más gyerek jóval több tárgyat kap, nem vágynak azokra a tárgyakra igazán. De nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nálunk egy-egy családi ünnepen nem kerül tárgy az ajándékok közé, mert kerül. Csak nagyon tudatos a választás, és csak olyat vásárolunk meg, ami a számunkra fontos szempontoknak megfelelnek. Az alapok egyeztetése a legfontosabb, mert ha a környezetünk védelme az érték a családtagok számára, akkor indulhatunk bármilyen úton, eltérhet a ritmus is, de előbb utóbb az élet minden területén lesznek olyan változtatások, amelyekkel védhetjük közös életterünket.

Pici változtatásokkal érdemes indulni azokban a családokban, ahol még csak az érdeklődés és a változtatás igénye lépett fel, ahol még csak tapogatózás van. Valamint nagyon fontos, hogy ne erőltessük, ha valami még nem megy át családunk tagjaihoz. Eljön annak is az ideje. Vagy a saját útját fedezi majd fel mindenki.

 

Képek forrása: https://zero-hulladek.blogspot.com