Miért beszélsz így velem? - Agresszió és csúnya beszéd gyerekkorban
Minden egészéges értékrendű szülő azt szeretné, ha gyermeke azt a nyelvi kultúrát képviselné a nagyvilágban és a saját családjában is, amely annak a családnak a sajátja, amelybe beleszületett és amely szépen tükrözi annak a kultúrának az értékeit.
Éppen ezért annyira meghökkentő, néha akár ijesztő is lehet, amikor a gondos nevelés ellenére a gyerek sértő, akár otromba szavakat enged meg magának, vagy indulatból vág oda valami olyan kifejezést, amely nem tűri a nyomdafestéket.
Ötgyermekes édesanyaként nap mint nap én magam is szembesülök ezzel a számomra is megdöbbentő jelenséggel, a saját gyerekeim gyakran élnek olyan kifejezésekkel a testvéreikkel vagy akár velem szemben, amely semmilyen közegben nem állja meg a helyét. Nehezíti a helyzetet, hogy a gyermekeim tizenhárom és öt év közöttiek és a kicsik átveszik, szó szerint „eltanulják” a csúnya szavakat a nagyobbaktól. A tapasztalt helyzetekben tehetetlennek érzem magam, de régóta szeretnék működőképes megoldást találni erre a problémára, már csak azért is, mert a „csúnya beszéd” nem csak csúnya szavak egymás fejéhez vágását jelenti. A hangnem is kérdéses, ahogy egymással vagy akár velem szemben indulatosan megemelik a hangjukat, ahogy egymásra vagy rám mordulnak, illetve ahogy egy társaságban kommunikálnak.
Tari Annamária pszichológus segítségével jártuk körül október végén, online élő adásban a témát a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) Facebook oldalán. A beszélgetést közel kétezer látogató követte élőben, és ebből a magas érdeklődőszámból is látszik, hogy a szülők jelentős része szintén hasonló nehézségekkel küzdhet e területen, mint én. (A beszélgetés ezen a linken vissza is nézhető)
Honnan vette ezt a gyerek?
Természetesen az első néhány indulatos-agresszív helyzetben, vagy az első „csúnyabeszéd” hallatán azonnal felteszi magának az ember a kérdést, hogy vajon kitől tanulta a gyerek ezt a viselkedést? Felelős szülőként feltételezzük, hogy otthon ugyan nem, azonnal hárítunk és külső „felelőst” keresünk, de akkor mi állhat a háttérben?
A pszichológus szerint minden szülőben él önmagáról egy pozitív szülői kép arról, ahogy neveli a saját gyermekét. Amikor időről-időre belefut a gyermek érzelem vezérelt, indulatos viselkedésébe, vagy szembesül a gyermek csúnya szóhasználatával, akkor megrémül attól, hogy valamit elrontott, és a gyerek majd nem lesz olyan (felnőttként sem), mint amilyennek ő látni szeretné, ami természetesen nem reális félelem.
Fontos, hogy mit gondolnak rólam mások?
Sokszor attól tartunk, hogy elítélnek vagy „sajnálnak” minket, miközben valószínűleg az anyukák jelentős része ugyanúgy megküzd ezzel a jelenséggel. A gyermek viselkedése pedig nem a mi „bizonyítványunk” – bár én is hasonlóképp érzek, ha ilyen helyzetbe futok bele.
Próbáljunk meg a gyermek szemével látni, a fejével gondolkodni
Mi szülők szülőként, felnőttként gondolkodunk és ritkán jut eszünkbe, hogy mennyi olyan körülmény lehet egy étteremben elfogyasztandó ebéd során, amely a gyermeket zavarja, zavarba ejti, vagy szorongást okoz benne. Akár csak annyi, hogy nem szeret nyilvános helyen enni. Ha képesek vagyunk a kellemetlen szituáció mögé nézni, akkor több az esély a helyzet békés rendezésére.
Az online tér érzelmileg zsigereli ki a gyerekeket
A beszélgetés során sikerült arra is választ kapnom, hogy milyen módon hat a folyamatos online jelenlét a gyerekek viselkedésére és kommunikációjára, mert az nem kérdés, hogy van összefügés a csúnya beszéd/agresszív viselkedés és az online világban való markáns jelenlét között.
A szakértőnk szerint úgy lehet ezt megfogni, ha az öt ide vezető vonást megismerjük, amelyek a következők:
1. hiperkonnektivitás - állandó kapcsolat másokkal
2. azonnali érzelmi kielégülés - elég csak posztolni valamit ahhoz, hogy azonnal érkezzen rá néhány pozitív emoji
3. a külvilág gyorsan visszajelez: létezem
4. gyorsaság – ez is nagyon fontos tényező, mert minden azonnal történik
5. az online térben az „online személyiség” erősödik fel, amely lazább, esetleg morális gátakat felfüggesztő reagálással élhet
Könnyű belátni, hogy ha a gyerekek napi több órát töltenek online térben, ahol folyton valamilyen hatás éri őket, akkor érzelmileg végtelenül kifáradnak akkor is, ha az ingerek egyébként maradéktalanul pozitívak. Ám nem csak pozitív ingereket kapnak, hiszen folytonos összehasonlításban vannak és akár konfliktusba is keveredhetnek. Ezeknek az érzelmeknek a kezelésére pedig nem elég érettek még.
Amikor online a gyerek, csak látszólag van „jelen”
Mi szülők csak azt látjuk, hogy ül a gyerekünk a szobájában vagy a kanapén és a telefonját nyomkodja, de a lelkében, számunkra láthatatlanul, az online hatások okán erőteljes folyamatok zajlanak le. Éppen dühös vagy szomorú, amit ránk zúdít: beszól egy csúnyát, esetleg csapkod és felemeli a hangját.
Mit tehetünk?
- Beszéljünk őszintén a gyerek által használt csúnya szavakról, kereshetünk azokat helyettesítő más (érzelemgazdag) kifejezéseket.
- Lehet nekünk is rossz napunk és lehet a gyereknek is rossz napja – ezt tartsuk kölcsönösen tiszteletben.
- A gyerek problémája a mi problémánk. Kommunikáljunk is úgy róla, többes számban.
- Legyenek online mentes, okoseszköz mentes hétvégék.
- Törekedjünk olyan programok beemelésére a család életébe, ami lelassítja a gyerekeket. Társasjáték, kártya, kirakós, dominó.
- A közösen vagy egyénileg végzett sport is mentőöv lehet: oldja a feszültséget és kiemeli a gyereket a képernyők elöl.
Én úgy látom, hogy a helyzet megoldása (vagy annak egy erőteljes része) valójában a kezünkben, a szülők kezében van, hiszen mi állíthatjuk csak fel azokat a szabályokat és határokat, amelyekhez a gyerek alkalmazkodni fog. A saját edukációnk a kulcs ebben a történetben. Meg kell ismernünk a saját gyermekünk működését, mit miért tesz, hol és miért áll ellen, miért reagál úgy, ahogy reagál. Ám a legfontosabb, hogy soha ne múljon el a valós kíváncsiság belőlünk, akarjuk tudni: MIT ÉREZ a gyerekünk? Mert az érzelmei mentén tudjuk megérteni viselkedését és segíteni neki abban, hogy az online és az offline térben is képes legyen olyan jellegű érzelemkifejezésre, amely kulturált és a helyén van.