Mosolyról mosolyra

Néhány napja késő délután álmos kis falunk állomásának padján ücsörögtünk fagyit nyaldosva, láblógatva négyéves kislányommal, mikor a peronra berobogott egy személyvonat. A leszállók között volt egy kedves, dundi, középkorú hölgy, aki a vonatablakban álló barátnőjét integette el viccesen egy gyűrött papírzsebkendővel, kislányos mozdulatokkal, könnyezést imitálva. Nevettek a tekintetetek, mosolyt fakasztott a meghitt, ismerős jelenet.

A rám ragadó derűvel a szintén „szemtanú” szakállas férfira néztem, akinek kedvesen mozdult bajsza, rezzent szakálla a tovább guruló mosolytól. Kislányomra is ránevetett, aki huncutul visszamosolygott a bácsira és a mögötte baktató kamasz fiára - ő a cseppnyi lányka incselkedésére újfent kedves, szemérmes mosollyal felelt.

Alig fél perc telhetett el, leírni is hosszabb, mint az eseménysor valós ideje, de csupa melegség járt át és a felismerése annak, hogy milyen kincseink vannak, s hogy ezekkel mennyire nem sáfárkodunk jól.

Többször, sokkal többször kellene egymásra mosolyognunk.

Annyira egyszerűen csempészhetünk a másik ember és a saját életünkbe is örömet, egy kis pezsdítő jóérzést, ami azt üzeni, hogy ismeretlenül sem vagyunk idegenek egymás számára. Nem kerül semmibe, kéznél (szájnál és szemnél) van, ne vonakodjunk hát élni vele és tornáztassuk át az arcizmainkat egy belülről fakadó kedves mosollyal. (Ráadás gyanánt mindez még szépít is, ellene hat a ránk karmolt szigorú mimikai ráncoknak és a mögöttük rejlő merevségünknek, rosszkedvünknek, közönyösségünknek.

Minden nap új kezdet - holnaptól mosolyra fel!

Mosolyt szeretnénk Mi is az arcotokra csalni játékainkkal, nyereményeinkkel, ingyenes rendezvényeinkkel! Játszatok velünk az Egészségfalók - Együtt főzni jó! pályázatunkon, vagy látogassatok el eseményeinkre, például a közelgő Újbudai Egészségpartra, ahol az egészségé lesz újból a főszerep!

A nevetés gyógyít! Engedd, hogy mosolyra derítsünk!