Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Ne féljünk! Digitális tanulás a mindennapokban

Minden szülőt sokkoltak az elmúlt napok eseményei. Csak kapkodjuk a fejünket. Jómagam egy hete még javában tervezgettem a nyarat és azt hogy, hogyan alakul a tanév hátralévő része síelés szempontjából. Múlt szombaton még tiroli házakat nézegettem, ahol nyáron esetleg sokat tudnak majd síelni a gyerekeim és esetleg németül tanulni. És aztán hét elejétől napról napra kezdett bennem tudatosulni, hogy itt nagy baj lesz. Hogy lemaradunk az év legjobban várt versenysorozatáról, mert nem tudunk kiutazni Ausztriában csak, ha hazajövetel után vállaljuk a kéthetes önkéntes karantént. Hogy le kell mondanunk az április 16-ára tervezett Lelki Egészség Estünket, de még a május 2-i Anyák napi ünnepségünket is. Hogy az oly régóta tervezgetett nyári táboraink is veszélybe kerülnek. Hogy be kell zárnunk a nemrég nyitott Ficsak Családi Központot. Hogy vége a moziba, színházba járásnak, és már az edzőterembe se mehetünk le nyugodt szívvel. Aztán tegnap este jött a hír: bezárnak az iskolák is.

Örülhetünk, hogy a Magyar Kormány időben felelős döntést hozott, hiszen már a 20. regisztrált megbetegedésnél meghozta azt a drasztikus döntést, amivel maximális előrelátásról és gondosságról tett tanúbizonyságot. Örülhetünk annak is, hogy 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnök Európában egyedüliként kerítést építetett a keleti határainkhoz megállítva ezzel az illegális bevándorlók bejövetelét az országba. Gondoljunk csak bele, mi lenne ma Magyarországon, ha szabadon jönnének-mennének a különböző, azonosíthatatlan nemzetiségű emberek.


Ezeknek a megfontolt lépéseknek köszönhetően hátha szerencsénk lesz és idejében meg tudjuk akadályozni a vírus elterjedését. Drasztikus lépés az iskolabezárás, hiszen egymillió gyereket és szüleiket érinti hetekre, akár hónapokra, sőt sokaknak egzisztencia tekintetében évekre. Egy teljesen újfajta tanulási rendszerre, életstílusra kell átállnia az összes magyar családnak. Nem egyszerű feladat, de egy picit hadd nyugtassak meg mindenkit!

Elmélyedve a ma megjelent kormányrendeletben és olvasva négy iskolás gyermekem tanáraitól jött e-maileket rájöttem, hogy a digitális oktatás igazából a mi életünk része már hatodik éve.

Az ötből négy gyermekünk versenyszerűen síel és ez a mostani a 6. tanév, amit decembertől márciusig félig digitálisan végzünk. Nem véletlenül írom többes számban! Kemény menet ez gyereknek, szülőnek egyaránt, de nem megoldhatatlan és bele lehet jönni. Sőt!

Sokszor azt láttam az elmúlt hat évben, hogy még akár hatékonyabb is tud lenni, mint bent ülni a levegőtlen osztálytermekben 30 gyerekkel, hiszen itt személyre szabott a haladás, tanulás.

Hogyan is nézett ki nálunk a digitális tanulás?

Gyerekeim decembertől márciusig rengeteget hiányoztak az iskolából, erre speciális kikérőnk volt az élsportra hivatkozva. Az igazgatónk és az osztályfőnökök, felsőben a főtantárgyak tanárai tudták ezt és maximálisan támogattak minket, amiért nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik. Igyekeztünk soha nem visszaélni a jóindulatukkal és fontos szabály volt a gyerekeknél, hogy a síelésre hivatkozva nem lehet dolgozatot elhalasztani, rossz jegyet kapni vagy nem megcsinálni egy házi feladatot.

Edzőtáborok, versenyek idején a gyerekek általában hajnalok hajnalán keltek, mert 8 órakor már felszerelésben kint kellett lenni a pályán és kezdődött az edzés (vagy verseny).

13-14 óra körül érkeztek vissza a szállásra, ebédeltek majd elkezdték (általában az én segítségemmel) begyűjteni e-mailen, viberen vagy messengeren az aznapi tananyagot és leckéket. Egy kis pihenés, olvasás, kockulás után nekiálltak tanulni, leckét írni. Életkortól függően 2-3 órát vett ez igénybe. Kora este következett a szárazedzés vagy nyújtás a csapattal, aztán vacsora és alvás.

És ez ment minden egyes nap, beleértve a hétvégéket is, hiszen az Ausztriába oda-vissza utazás elvitt 1-1 délután, amit hétvégén kellett pótolni.

Azt kell, mondjam, hogy egész jól működött ez, hiszen az összes gyerekünk négyes-ötös tanuló. Ha azt láttuk, hogy visszaesés van, akkor szorosabbra vettük a gyeplőt, többet kellett tanulni, kevesebbet telefonozni és ez általában hatott. Nagyon fontosnak tartottam a szigorú napirendet betartani azért, hogy ne csússzon el a nap, ne legyen halogatás, csúsztatás.

A nagyfiam 5-es korában az egész tanévet egy osztrák síiskolában töltötte és az ottani tananyag, a némettanulás, ismeretlen közeg, heti 4 síedzés mellett kapta minden nap digitálisan a tananyagot, tanulta majdnem minden nap a magyar anyagot, majd egész nyáron készült és augusztus végén kitűnőre vizsgázott. Nem mondom, hogy könnyű volt, de meg tudta csinálni!

Természetesen a mostani helyzet kicsit más, hiszen nem tudjuk még, hogy például hogyan lesz a számonkérés, milyen struktúrában kapjuk majd az anyagot, ráadásul sok nehezítő tényező is közrejátszik. Nálunk például a kis ovis, akit nem lehet leültetni tanulni, hanem külön kell szórakoztatni vagy például a nagyszülők kényszer hiánya meg az, hogy nekünk felnőtteknek dolgozni is kellene.

Ezektől az „apró” problémáktól eltekintve próbáljuk meg a digitális oktatás/tanulás jó oldalát nézni és kihozni belőle a maximumot. A négy osztályfőnökünkből és Jocó bácsi posztjaiból kiindulva biztos vagyok benne, hogy a pedagógusok is mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a tananyagot minél jobban át tudják adni.

Nézzük a helyzet jó oldalát! A gyerekek boldogok. Ez egy érdekes, új helyzet nekik (is). Sokkal hatékonyabban, rövidebb ráfordított idő alatt tudják megtanulni az előírt tananyagot. Marad idejük játszani, pihenni, nyelvet tanulni, sokat levegőn lenni, amire suli mellett alig van idő. Ha hosszú ideig marad ez a rendszer, akkor könnyen lehet, hogy rá is fognak erre szokni és sokkal jobb lesz a teljesítményük a jövőben. A kormányzat végre rá van kényszerítve a digitális oktatás kifejlesztésére, ami az elmúlt évek egyik hiányossága volt. A gyermekeink ebből sokat fognak profitálni. És mindemellett mi szülők is több időt leszünk csemetéinkkel, több figyelmet kell majd rájuk fordítani, viták, veszekedések kerülnek most majd mellékvágányra vagy oldódnak fel talán örökre.

Jó látni, ahogy az elmúlt napokban emberek, közösségek fogtak össze a bajban, sorban jönnek a felajánlások, az anyagi és az erkölcsi segítségnyújtások. Biztos vagyok benne, hogy a tanulás is zökkenőmentesen fog menni a gyerekeknek, az oktatás pedig a pedagógusoknak. Sok kitartást és erőt és kívánok ehhez mindenkinek!

Az először sokkolónak ható hírek a végén lehet, hogy nagyon is jót fognak tenni szeretett hazánknak és az elmúlt 10 év társadalmi, gazdasági, nemzeti fellendülése újult erővel folytatódhat majd.