November 17. - A koraszülöttek világnapja, a legkisebbek küzdelmére hívja fel a figyelmet
Magyarországon tíz várandósságból egy végződik koraszüléssel, vagyis minden 10. terhességből született gyermek, koraszülöttként érkezik erre a világra. Ez az arány nagyon magas és nagyon elgondolkodtató is, hiszen ha a számokat tekintjük, akkor a cukorbetegség és a magas vérnyomás mellett a koraszülés szinte „népbetegségnek” számít.
Minden szülő arra számít, abban reménykedik, hogy a várandósság a maga természetes módján időre és rendben zajlik le, és a folyamat, a várakozás legvégén egy egészséges súlyú és a születésre felkészült kisbabával gyarapodik a család. A koraszülés azonban önmagában magas kockázatot jelent, veszélyes a csecsemő és az édesanya életére, egészségére, továbbá nagyon sok plusz feladatot ad az egészségügy számára. A koraszülöttellátás ugyanis speciális felkészülést igényel az egészségügy részéről. A szülők, az anya, az apa, de a tágabb család számára pedig hatalmas mentális, érzelmi és fizikai kihívást hoz.
De, hogy kik a koraszülött babák? Kiket definiálunk koraszülötteknek? A jelenlegi álláspont szerint minden olyan baba, aki a várandósság 37. hete előtt, vagy 2500 gr-nál alacsonyabb súllyal született, az koraszülöttnek számít.
Koraszülés esetén a kicsi szervezete értelemszerűen még nem készült fel az anyaméhen kívüli, külső környezetben való önálló létezésre. A koraszülöttség mértékétől és egyéni fejlettségétől függően van esélye az életbenmaradásra, illetve arra, hogy a lehető legkevésbé viselje meg ez a helyzet a kis szervezetét. Szerencsére ma már korszerű eszközökkel rendelkezik az egészségügy a korababák megmentése érdekében, olyan speciális inkubátorok és speciálisan képzett egészségügyi személyzet segíthet, amely mentén egyre nagyobb eséllyel maradnak életben a kicsik és fejlődnek az anyaméhen kívül is szép egészséges kisbabává, majd cseperednek egészséges gyermekké.
Egy koraszülött kisbaba felülírja a család addigi életét, minden dőlhet. Hiszen nem csak az édesanya, de az édesapa minden figyelmére, energiájára és idejére is szükség lehet. Mert kell egy társ, kell valaki, aki ebben a sokszor mérhetetlenül nehéz küzdelemben az anya háta mögött áll. De ma már sokszor vállt vállnak vetve küzdenek együtt. Az apa váltja az édesanyát, az apa is jelen van, jelen lehet, személyes jelenlétét (is) adja ahhoz, hogy a kicsi túlélési esélyei javuljanak. Ugyanilyen fontos a rokonság támogatása, akik közül valaki, valakik, az esetleg már meglévő, nagyobb gyerekekre figyel, hozza-viszi őket, aki igyekszik a család többi tagjának életét irányítani, vagy aki főz egy fazék húslevest a kórházban helytálló szülőknek.
A FICSAK alapítójaként, mely civil szervezet a családok boldogulásáért dolgozik, fontosnak érzem a társadalmi fókuszt erre a nehéz küzdelemre irányítani. Mert az apró, idő előtt született kicsik és családjuk megérdemlik a támogatást, szükségük van a környezet toleranciájára és minden szintű támogatására. Ötgyermekes édesanyaként magam is érintett vagyok – a második fiam ugyanis koraszülöttként érkezett meg hozzánk - így tapasztalatból ismerem a korszüléssel járó ijedelmet és az érzelmi hullámzást is. A reményt és félelmeket is, vajon mit hoz magával ez a helyzet? Minden rendben lesz? Milyen esélyei vannak, lesznek a későbbi évekre, lesz-e fejlődési elakadás, lesznek-e olyan maradandó sérülések, amelyek a koraszülöttségből fakadhatnak? A mi történetünk nagyon szerencsésen alakult, mert ugyan a kisfiam négy héttel korábban, a 36. héten érkezett, 2200 grammal – ő szerencsére olyan erős volt már akkor is, hogy egyetlen nap inkubátor után pontosan úgy fejlődött, ahogy a normál időre született kisbabák. Azonnal elfogadta az anyatejet, tudott szopni, így az apróságból hamarosan nagyon erős baba lett. A későbbiek során se maradt le időre született társainál. Éppen ma, november 17-én tölti be a 14. születésnapját az én koraszülött babám, aki készül a felvételire, versenyszerűen sportol, közösségi életet él és kedvességével mindenkit levesz a lábáról.
De ma, a Koraszülöttek világnapján, amikor erre a kockázatra figyel a világ, és amikor a személyes életemben én a kisfiam születésnapját ünneplem, azért nagyon tudatában vagyok annak, hogy nem minden családban alakul ennyire pozitívan a történet.
Nagyon sok koraszülés hoz magával tennivalót, nagyon sok apróság számára hosszú évek kemény munkája az egészség, az egészséges élet elérése. Nagyon sok gyermek küzd a koraszülöttségből adódó egészség károsodással és küzd a családjuk azért, hogy szép, boldog, teljes életet élhessenek majd ezek a gyerekek.
Nincs, nem lehet elég pénz, figyelem és támogatás, ami sok lenne, ha a koraszülött babák támogatásáról van szó, éppen ezért éreztük kollégáimmal korábban is fontosnak, hogy a társadalom figyelmét rájuk irányítsuk. 2017-ben a FICSAK évente ismétlődő ADVENTI VÁSÁRA éppen a koraszülött babák támogatását célozta meg.
A koraszülöttek és családjaik támogatása azóta is fókuszban van, kiemelt jelentőségű feladat számunkra, hogy lehetőségeinkhez mérten erre a küzdelemre felhívjuk a figyelmet, hogy oly módon kommunikáljunk róluk, amely elősegíti a társadalmi érzékenyítést ezen a területen is.
A FICSAK ADVENTI VÁSÁRA ebben az évben azonban a szomszédunkban zajló, hatalmas problémákat okozó háború kapcsán az ukrajnai árva gyerekekre fókuszál. 2022-ben a cél az, hogy tegyük szebbé, boldogabbá, hogy mentsük meg egy ukrajnai árvaház gyermekeinek karácsonyát.
Aki biztonságban, háborútól messze, szerető családban nőtt fel talán elképzelni se tudja, milyen fájó hiányokkal, milyen mély sebekkel küzd az a gyerek, aki mindezt nem kapta meg az élettől.
A Fiatal Családosok Klubja és közel 30 család-, civilszervezet, cég szívvel-lélekkel azon dolgozik, hogy teljesítsük a háborús övezetben élő árva gyermekek egyéni Karácsonyi kívánságát! Az adventi gyűjtésünk teljes bevételét személyre szabott karácsonyi ajándékokra, meghitt karácsonyi vacsorára szánjuk a borzalmakat átélt gyermekek számára. Az idei évben a Szent Mihály Gyermekotthon kis lakói számára szervezünk gyűjtés. Árva, elhagyott, elhanyagolt és menekülni kényszerült gyerekek találnak itt új otthonra. Szeretnénk néhány nap erejéig elfeledtetni velük a háború okozta félelmeket és az árvaságukból, a családból való kiszakítottság miatti érzéseket. Szeretnénk, ha megtapasztalnák azt, hogy értékesek, vannak emberek, akik gondolnak rájuk, akiknek fontosak, akik szép jövőt képzelnek el nekik.
Pontosan úgy, ahogy egy édesanya a saját gyermekének. Érkezzen korán vagy időre, családba vagy egy intézménybe: mindenek felett számít és értékes az élete.