Nyár, vakáció, táborok – válasszunk körültekintően nyári tábort a gyereknek!
Amekkora öröm a gyerekeknek a vakáció, annál több fejtörést okoz a szülőknek. Hiszen hosszú heteken keresztül kell gondoskodni a gyerekek biztonságos, hasznos és élményeket adó „elhelyezéséről”.
Még akkor is, ha van szabad kapacitással rendelkező és jó erőben lévő nagyszülő, aki szívesen fogadja az unokákat, és akkor is, ha valamelyik szülő otthon van egy kisebb gyerekkel és gondoskodni tud a nagyobbakról – akkor is kihívás a nyár.
Mert a gyerekek napközbeni ellátása és felügyelete mellett óriási kihívás az is, hogy a csemete ne unatkozzon, ne töltse haszontalan dolgokkal értékes szabadidejét. Ne üljön naphosszat a besötétített szobában egyedül, ne legyen folyton a kezében a telefon, ne barangoljon a net útvesztőiben. Szülőként azt szeretnénk, hogy gyerekeink élvezzék a nyarat, hogy olyan programokon vegyenek részt amely valódi, értékes élményeket biztosítanak számukra. Olyan élményeket, amikről évek múlva is boldogan mesélnek, amik meghatározó tapasztalatokat adnak számukra.
Ezekre a jogos, nem légből kapott szülői (és gyermeki) igényekre válasz a táboroztatás.
Ötgyermekes édesanyaként bőséges tapasztalattal rendelkezem ezen a területen. A gyerekeim 10 éve járnak táborokba, így nagyon sokféle táborral és táboroztatási formával, gyakorlattal találkoztam már. Sajnos nem egyértelműen pozitívak a tapasztalataim.
Három területen jelentkeznek markánsan a problémák és egészen biztos vagyok abban, hogy ezek nem csak számomra okoznak fejtörést, nem csak bennem fogalmazódtak meg kellemetlen gondolatok.
Abban is egészen biztos vagyok, hogy nem csak én szeretném, ha ezek változnának és egységes követelmények mentén lehetne csak táborokat létrehozni és azt választható lehetőségként a családok felé felkínálni.
Tartalmas időtöltés
Teljesen mindegy, hogy milyen hangzatos elnevezéssel vagy tematika mentén hirdetik meg a táborokat, ha azok gyakorlatában nincsenek meg a gyerekek hasznos időtöltéséhez szükséges elemek. Sok tábor ugyanis a „letudásra” játszik. Egyféle gyermekfelügyelet, szinte nulla tartalommal. Napi egy-két óra foglalkozás, de a „kötelező” programon felüli órákban unatkoznak a gyerekek. Kisebb-nagyobb csoportokba verődnek és a telefont nyomkodják. Nem kínálnak feléjük egész napra vonatkozó tartalmat, programokat, élményeket. Szabadprogram címszó alatt felügyelik a fizikai biztonságukat. Jó esetben „szem előtt vannak” és kész. Sok helyen a személyi feltételek se adottak az egész napos értékes foglalkoztatáshoz. Minél szűkebb „tábori személyzettel” minél több gyermek „becsalogatásával” akarnak magas profitot elérni és ez nagy probléma.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem kell a nap 24 órájában „szórakoztatni”, fejleszteni a csemetéket, sőt. Azt is tudom, hogy a gyerekek, amikor látszólag nem csinálnak semmit – akkor is érnek. Érik az idegrendszerük, „növésben” vannak. Minden nyáron meghökkentően látványos fizikai-mentális-érzelmi fejlődésen mennek keresztül. De ez csak akkor következik be zavartalanul, ha mindeközben a gyerek jól érzi magát, ha biztonságban érzi magát, ha a környezet mindehhez egészséges módon hozzáteszi a magáét.
Az a gyerek, aki egy tábor keretein belül napi sok órában a neten lóg, ha egy poros tábori játszótéren kókadozik, ha nincs értékes időtöltés elérésére lehetősége, az egyáltalán nem kapja meg azokat a feltételeket és ingereket, amely ehhez a csendes, láthatatlan éréshez kell. Mert ahhoz vagy biztonságos környezetre van szüksége, vagy élményeket adó ingerekre, amelyek feldolgozása aztán folyamatos belső munkát igényel. Ha se az egyiket, se a másikat nem kapja meg, akkor „magára” marad sokféle értelemben és az nagyon nem válik a hasznára.
Étkeztetés
Rendkívül fontos kérdéssé vált napjainkban a táplálkozás, nem csak a különböző ételintolerancia miatt, de azért is, mert ijesztő mértékben megemelkedett az elhízott gyerekek száma. Az általam (a gyerekeim által ismert) táborok egy részében a leghitványabb ételekkel tömik a gyerekeket. Mindezt úgy, hogy fontos és előremutató lépések történtek a közétkeztetésben már évekkel ezelőtt. A menzareform alapján sikeresen kiiktatták az óvodai, iskolai konyhákból a magas zsír és szénhidráttartalmú a túl sok sót tartalmazó fogásokat, de a táboroztatás hetei alatt úgy tűnik ez a szemlélet nem lett kötelező erejű és érvényű. Olcsó, agyoncukrozott péksüteményekkel, édességgel, nyalókával kínálják a gyerekeket – amelyek akkor is károsak lehetnek, ha egységesen minden táborlakó gyermek tökéletesen egészséges lenne. De hogy lennének azok? Nagyon sok gyermek számára – főleg, akik túlsúllyal küzdenek vagy a cukorbetegség előszobájában toporognak – egyszerűen méreg a hatalmas mennyiségű cukor.
Mindez azonban sok helyen nem szempont, annál inkább szempont, hogy ezeket jóval olcsóbban be tudják szerezni, valamint nem kell dietetikusra se pénzt áldozni, hiszen miért kellene? A gyerekek többsége nem mond nemet az édes ízekre. Amikor egy bizonyos esetben rákérdeztem az étkeztetésre, a tábor válasza az volt, hogy azért kapnak nyalókát gyerekek, mert az szülői ingyenes felajánlás volt. Olyan helyzetbe is belefutottam már, hogy programként kínálták fel a fagyizást a gyerekeknek, de nem vették figyelembe, hogy nincs minden gyermeknél zsebpénz. Akinek nem volt fagyira pénze, az nem evett fagyit.
Környezetvédelem
A táboroztatás egyik legnagyobb kihívása a meleg étkeztetés biztosítása. A táborok jelentős részében ezt nem tudják saját hatáskörben megoldani. Nem adottak a feltételek ahhoz, hogy saját tűzön, konyhán főzzenek, ezért rendelik az ebédet. A rendelt ételek pedig nem nagy kondérokban érkezik, mint régen. Nincs helyben végzett porciózás.
Műanyag dobozokban érkezik az ebéd és műanyag evőeszközökkel fogyasztják azt el a gyerekek. Mérhetetlen mennyiségű hulladék keletkezik a táborok egy részében, amelynek kezelése teljesen esetleges. Sok táborban a szelektív hulladékgyűjtés még idegen fogalom, megy minden egy kupacba. Mindez hatalmas környezeti terhelést jelent, de mellette nagyon negatív minta a gyerekek felé is. Tudjuk, hogy a műanyag használata nagyon kényelmes, hiszen csak használja a gyerek és már mehet is a kukába, nem kell elmosogatni. Könnyebb, mint olyan tányérokat használni, amit utána el kell mosogatni, és annál is kényelmesebb, mint amikor a szülők által beadott evőeszközökkel kell bánni. De hiába próbáljuk családi szinten, más szemlélet alapján környezetvédelemre nevelni a gyerekeket, ha közösség szinten egészen mást, romboló szokásokat tapasztal meg, mint megoldást.
Természetesen tisztelet a kivételeknek, mert azért találkoztam két jó példával is.
Az egyik lányom edzőtáborában az edző kifejezetten odafigyel az egészséges táplálkozásra. Azt hangsúlyozza a gyerekek felé is, hogy nem azért edzenek, fektetnek sok energiát a munkába, hogy utána azt lenullázzák silány, a szervezetükre káros ételekkel. Még születésnapokon se engedi, hogy tortával „ünnepeljenek”. Gyümölcstálakat enged be az edzések végére vagy nyári időszakban a táborokba, vagy legfeljebb mindenmentes süteményeket.
A hamarosan kezdődő ott alvós edzőtábor tájékoztató leveléből néhány részlet:
- játék, strand stb. --› közben uzsi
- 16:30-18:00 akrobatika edzés
- 18:00-18:30 zuhanyzás, telefonálás
- szeretném jelezni, hogy a gyerekek naponta 10 percet használhatják a telefonjukat, ez idő alatt tudnak titeket hívni. A nap további részében engem tudtok keresni!
- 18:30-19:30 vacsora
- 19:30-21:00 csoportos játék, beszélgetés, filmnézés stb.
- 21:00-21:30 takarodó
- 21:30- alvás --›
Biztos vagyok benne, hogy egy perc unatkozást nem fog tapasztalni a lányom, csak minőségi, közösségi időt. Fontos tudni, hogy érzékeny periódusban lévő, 10-12 éves tini lányokról van szó, akik figyelmének felkeltése és fenntartása nem egyszerű feladat.
Természetesen itt se lesz az étlapon édesség, és a gyerekek se vihetnek vacak, értéktelen nasikat. (részlet a levélből: az útra lehet hozni kaját, ami nem „műanyag”, szeretném jelezni, hogy a gyermekek NEM hozhatnak semmilyen ételt, illetve vízen kívül más italt! A táborban lesz elegendő étel, nem fognak éhezni!)
Nagyobbik lányom ott alvós tánctáborát az edző egyedül szervezte meg szívvel lélekkel. Hosszú és részletes levelet írt nekünk szülőknek, amelyben a tábor napi programját részletesen, szinte percről-percre leírta. A gyerekek telefonjait összegyűjtötte, telefon nyomogatás helyett pedig ő is értékes és élményeket adó programokat kínált fel. Játékokkal, vetélkedőkkel készült, mindenkinek személyre szóló ajándékkal a végén.
Az egészséges étkezés itt is alap volt, esténként közösen készítettek salátát a gyerekek és szedtek málnát a kertből. Olyan életmódot kínált fel a táborvezető, ami a lehető legtermészetesebben építette a gyerekeket.
A FICSAK - nál is hasonlóan pozitív szemlélet szerint állítjuk össze táborainkat. Nálunk – az én tapasztalataimat is beépítve – határozzuk meg azokat a szempontokat, amelyek garantálják a gyerekek minőségi foglalkoztatását.
Éppen a napokban zajlik az öko varrótáborunk, ahol a gyerekek szakember segítségével mindennap elkészítenek egy projektet textilek felhasználásával, valamint egy új varrástechnikát sajátítanak el és játékos foglalkozások segítségével beszélgetnek a környezetvédelemről is. Kétszer is lesz drámapedagógiai tábor „Szárnyaló valóság” címmel, fókuszban a kreativitás kibontakoztatásával, és a listán szerepel még több alkalommal megvalósuló tánctábor is, ahol a ritmusérzék fejlesztése mellett a gyerekek magabiztosságának növelése is nagyon fontos szempont.
Hiszek benne, hogy saját példánkkal taníthatjuk a legjobban a gyerekeket határaik felismerésére, a környezettudatosságra és az egészséges életmódra. Éppen ezért a Ficsak Családi Központból száműztük a műanyagot és a napi menü része a sok gyümölcs és zöldség. Természetesen nem lehetek ott a nap 24 órájában, de igyekszem sulykolni ezen alapelveket a kollégák és a külsős alvállalkozók felé.
Hatalmas felelősségünk van abban, hogy a gyerekeink hogyan töltik szabadidejüket, milyen mintákat mutatunk nekik. A mi felelősségünk, hogy milyen világot építünk, mit hagyunk hátra szülőként, szakemberekként, akik gyerekekkel foglalkoznak, közös a feladat ezen a területen is.