Okostányér okos időben, azokkal, akikkel jól esik jót enni
Az okostányér kifejezést ismerjük egy ideje, ismerjük felnőttekre, gyerekekre szabott változatát is. Valóban nagyon hasznos e megállapítások szerint összeállítani a megfelelő napi, heti étrendet.
Az okostányér.hu oldalán el is érhetőek a leghitelesebb, legfrissebb hírek, további tanácsok az ajánlások mellett.
Tudjuk, fontos hogy a lehető legkevesebb zsiradékot, sót, cukrot vigyük be a szervezetbe. Viszont legyen a tányéron elegendő, megfelelő arányban kiválogatott zöldség, gyümölcs, tejtermék, hús, gabonafélkék. Az elegendő mennyiségű folyadékfogyasztás is szerepel az ajánlások között.
Amennyiben egészségesen és okosan akarunk táplálkozni, akkor mindennap szükséges, hogy legalább öt alkalommal fogyasszunk zöldséget vagy gyümölcsöt, egyszer teljes értékű gabonát, és kerüljön a tányérra alacsony zsírtartalmú tejtermék is. Valamint, ha nem fogyaszthatunk tejterméket, akkor a növényi italok közül azt részesítsük előnyben, amely nem tartalmaz hozzáadott cukrot.
Ám csínján kell bánni a húsokkal, hetente egy nap kerüljük el azok fogyasztását és a fehérje szükségletünket pedig változatos formában illesszük be a táplálkozásunkba.
Mindezek túl azonban érdemes szem előtt tartani az étkezéssel kapcsolatos körülményeket is. Azt is, hogy mikor, hogyan és kikkel osztjuk meg okostányérunkat.
A Táplálkozási Akadémia egy hírlevelében jelent meg ez a gondolat:
"A tavaly Kanadában megjelent új táplálkozási ajánlás is hangsúlyozza, hogy „az egészséges étkezés nem merül ki abban, hogy mit eszünk”. A készítők azt javasolják, a kanadaiak fókuszáljanak az otthoni főzésre és a családi, baráti körben történő étkezésre. Kiemelik a kulturált, nyugodt körülmények között, jó társaságban – családi körben, munkatársakkal közösen – fogyasztott étkezés fontosságát. A szülőket pedig a példamutatásra és az ételkészítési ismeretek, a követendő étkezési normák átadására biztatják."
Ötgyermekes édesanyaként, a Ficsak alapítójaként úgy tapasztalom, valóban nem mindegy kikkel, hogyan, milyen körülmények között állítjuk össze azt a bizonyos okostányért, amelyről az egészséget csipegetjük.
Mert a legjobb, de a legeslegjobb természetesen családdal körbeülni az asztalt és egymásra figyelve megenni azt, amit esetleg közösen készítettünk el.
Nagycsaládos anyukaként azonban azt is tapasztalom, hogy ennyi gyerek mellett egyre nehezebb megoldani azt, hogy mindannyian egy időben üljünk asztalhoz. Mindenkinek programja van, rohan vagy késve érkezik fontos helyszínről. Ennek ellenére nagyon fontos számomra, hogy naponta, de legalábbis hetente több alkalommal legyenek olyan alkalmak, amikor családként együtt vagyunk.
Ez rendszerint a vacsorát jelenti, és olyankor tilos „kütyüzni” vagy a telefont nyomkodni. Aki otthon van, az asztalhoz ül és részt vesz a közös étkezésen. Teljes szívvel és figyelemmel fordulva a másik felé.
Mert ezek az alkalmak nem csak az egészségünket szolgálják, nem csak a test lakik jól, de igazi lelki táplálékként is szolgál a családtagok számára. Felüdülés akkor is, ha a vacsora alatt, után kerül sor akár a nehézségek, problémák megvitatására is. Megkönnyebbülés mindenki számára, ha a magában hordott gondokról olyan körben tud beszélni, akik nyitottak rá, empátiával, szeretettel fordulnak felé és segítő kezet nyújtanak, ha arra van szükség.
Néha persze nem maga az étkezés során bukik ki valakiből valamilyen hír, hanem a közös előkészületeknél, zöldségpucolás közben akad el hirtelen a kéz és fordul felém vagy testvérei felé az, akinek megértésre vagy segítségre van szüksége. És akkor azt megvitatjuk, akkor is, ha aznap pár perccel később kerül az asztalra az okostányér. Ahogy olykor meg már a vacsora után kerülnek elő, az asztal lepakolása közben a dolgok, mert csak súgni akarja-tudja valamelyik gyerek a gondját-baját. Lehet akkor csak nekem. Az biztos, hogy ha valaki a vacsora után a közelemben sündörög, az szeretne valamit megosztani velem, és akkor tudom, hogy érdemes magam mellé hívnom, olyan helyzetet teremtenem, hogy meg tudjon nyílni nekem.
Egyébként rendszerint a lányokkal főzök, ők gyakrabban igénylik ezt a közös programot és ugyan olyankor úszik az egész konyha és számomra elég megterhelőek ezek az alkalmak, semmiért nem cserélném el ezeket az élményeket. Mert nagyon szeretem, hogy még velem együtt akarnak tüsténkedni, hogy igénylik a jelenlétemet és persze nagy öröm az is, hogy tőlem akarják eltanulni a főzés csínját-bínját.
Anyukám, aki igazi nagymama – sokszor süt a gyerekekkel közösen, az pedig egy olyan élmény, ami frissen tartja, építi édesanyámat és szépséges szeretetkapcsolódás a gyerekekkel. Akkor is, ha ott is úszik a konyha és akkor is, ha egy-egy ilyen alkalom során netán cukor is kerül a süteménybe.
Alapvetően az egészséges táplálkozás híve vagyok és figyelek arra, hogy mit eszik a család. Az Okostányér ajánlásait is megszívlelem, de azt vallom, néha rugalmasnak kell lenni és ha egy süteménnyel erősödik a családi egység, akkor nem fogom visszautasítani azt a süteményt és nem állítok vasszigorral stop táblát minden falatnyi édesség elé. Mert felesleges, mert minden eltúlzott tilalom vagy korlát dacot ébreszthet.
Így okosan fogyasztunk együtt az okostányér ajánlásaiból, de legalább ennyire fontos számunkra az is, hogy együtt legyünk, együtt együnk, akkor is, ha néha az asztalra kerül valamilyen nagymama-féle házisütemény.