oktatásszervező
Öröm és könnyek - a felvételi az első igazi nagy megmérettetés
Mire egy diák nyolcadikos lesz, már rég elfelejti azokat az izgalmakat, amik az óvoda befejeztével, leendő kisiskolásként érték. Valljuk be, nem csak ők, mi szülők is. Hiszen hol van az általános iskola kiválasztása, a gyerekünknek minden szempontból megfelelő középiskola megtalálásához képest? Ráadásul ez még csak a kezdet, mert oda be is kell jutni.
Az általános iskola megkezdése előtt gyermekünk örömmel várja, hogy az óvodából kilépve végre nagy és komoly elsős lehessen. Boldogan megy az iskolakóstolónak álcázott „felvételire”, hiszen ő nem tudja, hogy ez az. Nyolcadikosként viszont már tisztában van a felvételi súlyával, nehézségével, és azzal is, hogy ennek egyszer futhat neki. Itt nincs javító dolgozat, ha véletlen nem sikerül túl jól. Ez a tény pedig súlyként nehezedik mind a diákokra, mind pedig a szülőkre.
Nagy nyomásnak vannak kitéve a felvételizők és szüleik
Ez a fajta központi felvételi rendszer, ami most van a nyolcadikosok részére, 20 éves évfordulóját „ünnepli”. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ezt az évfordulót, a rendszer kitalálóin kívül, bárki más ünnepelné. 20 év után úgy gondolom, azon már kár sírni, hogy bezzeg a mi időnkben máshogy volt. De vitathatatlan, hogy volt annak előnye is, hogy több suliban kellett felvételizni, mert ha az egyikben el is rontotta a gyerek, a másikban lehet, hogy ki tudta hozni magából a maximumot és egy szuper felvételit írt, így nem minden intézményben romlottak az esélyei.
A mai rendszer célja, hogy csak egy tesztet kelljen írni, és országosan mindenki ugyanazt írja meg. Ezért úgy kell összeállítani a feladatokat, hogy még a legkiemelkedőbb tanulókat is differenciálni tudja. Ennek köszönhetően jó, ha egy tucat diák tud 100 pontost írni. Aminek az a következménye, hogy a többség csalódott lesz, hiszen ki ne szeretne jó felvételit írni. A tanulók ahhoz vannak hozzászokva, hogy a képességeiknek megfelelő, az előzőleg megtanított anyagból írnak dolgozatot. A felvételi feladatok viszont köszönőviszonyban sincsenek azokkal a dolgozatokkal. Bár elvileg a feladatok ritkán térnek el a tananyagtól, a megfogalmazásuk, nehézségük más. A kicsavart mondatokat néha nehéz értelmezni, és van, hogy félre is érthetők.
Az a bizonyos idei 10-es matematika feladat
Ez a feladat nem véletlen kavart nagy port. Nem volt egyértelmű a megfogalmazása. Érthető, hogy a tanárok és a szülők is nagyon hamar hangot adtak a nemtetszésüknek. És most finoman fogalmaztam. Kivételesen nagyon hamar jött rá a „válasz”, módosították a javítókulcsot. Beletettek még 3 féle megoldási lehetőséget. Ezzel viszont azt érték el, hogy szinte bárhogy lehetett pontozni. Évek óta ellenörzök teszt javításokat, de ilyet még nem tapasztaltam, mint most. Egymás mellé tettem 4 tesztet, és ugyanarra a megoldásra az egyiken 5 pont, míg a többin 0, 2, illetve 3 pont volt. Az előző években mindig kiálltam amellett, hogy a szigorú javítókulcsnak köszönhetően egyformán kell pontozzanak mindenhol. Idén ez megdőlt. Innentől már nem csodálkozhatunk azon, ha szülők megkérdezik, hol írjon a gyerek felvételit, hogy kedvezőbben pontozzák. Ráadásul ez így korántsem igazságos, pedig a központi felvételinek valahol ez is célja lenne. Ezek az esetek még jobban stresszelik a szülőket és a gyerekeket.
Mit tehet a szülő, hogy a gyermeke ne negatív érzésekkel, stresszelve üljön be a felvételire
Nagyon sokat kell beszélgetni a gyerekünkkel, de ahhoz, hogy ez eredményt is hozzon, először magunkon kell dolgozni. Úgy nem tudjuk a gyerekünket megnyugtatni, ha azt érzi, hogy minket szétvet az ideg. Nem könnyű feladat. A megfelelő iskola választása nagy körültekintést igényel. A felvételire készülést én két részre osztom. Vannak feladatai a szülőknek és vannak a gyereknek. Egyik se kevés. A szülőknek meg kell ismerni a felvételi folyamatot, figyelni a dátumokra, és feltérképezni az összes szóba jöhető intézményt. Ez utóbbi nem csak abból áll, hogy megnézzük, milyen szakok vannak és szimpatikus-e a légkör. Tanulmányozni kell külön-külön az intézmények felvételi tájékoztatóját, mert abban még a szóbelire vonatkozóan is vannak információk. Ez a tájékoztató kötelező olvasmány kéne legyen.
Sajnos minden évben vannak, akik ahelyett, hogy megnéznék, a közösségi csoportokban kérdeznek másokat, pedig annak a másik szülőnek is el kell olvasnia, hogy válaszolni tudjon. Nagyon jók tudnak lenni ezek a csoportok, ha arra használjuk, amire való. Ha valamit nem értünk, kérdezzük meg, de ne mással akarjuk kikerestetni, amit lusták vagyunk elolvasni. Szerencsére nem ez a gyakori. A csoportokban az iskolák után is érdeklődhetünk olyanoktól, akiknek már az adott intézménybe jár a gyereke. Tájékozódhatunk arról is, hogy hol, milyen volt a szóbeli.
Amikor mindent megtanultunk a szóba jöhető középiskolákról, akkor tudunk segíteni a gyerekünknek az álomsuli kiválasztásában. Fontos, hogy ez a segítség, ne befolyásolás legyen. Az ő álma legyen, ne a miénk. Abban adjunk segítséget, hogy megfelelően tudja mérlegelni a vágyait és a képességeit. Ha megvan a sorrend, az ad egyfajta megnyugvást. Erre pedig nagy szükség van.
Ami nyugtatólag tud hatni a diákokra az írásbeli vagy szóbeli előtt
Nagyon fontos a megfelelő felkészültség. Ma már egyre több általános iskolában van felkészítés a központi írásbelire különóra keretében. De hallottam már olyat is, ahol a tanórákba építik be a típusfeladatok gyakorlását. Sok iskolában viszont nem biztosítják ezt a diákoknak. Ilyenkor a szülőnek kell megoldást találjon arra, hogy készüljön fel a gyerek. Erre számos lehetőség van tanfolyamok, egyéni oktatások formájában, de otthon is lehet gyakorolni. Érdemes próbatesztet írni, mert a már egyszer megélt szituáció is megnyugtató hatású lehet. Ha a gyerek úgy tud elmenni a felvételire, hogy már írtam ilyet hasonló körülmények közt, kevésbé fog izgulni. A feladatok gyakorlása mellett nagyon fontos a mentális felkészítés is. Ebben viszont csak akkor tudunk segíteni, ha mi is nyugodtak vagyunk, legalábbis amennyire lehet ebben az idegőrlő helyzetben. Az viszont nem segít a gyerekeknek, ha azt olvassák egyik - másik csoportban, hogy „Milyen nyugtatót adjak a gyereknek az írásbelire?”. Persze ezek nem általánosak, de pont elég, ha pár gyerek belefut.
A felkészítésen kívül a legtöbbet azzal tehetünk, ha elmagyarázzuk gyermekünknek a központi felvételi működését, hogy miért nehéz, mi a funkciója. Ha megnyugtatjuk, hogy ezen a teszten a többség nem ír maximumot, és attól még nem lesz kevésbé értékes emberke, ha éppen nem úgy sikerül, ahogy szerette volna. Az természetes, hogy ő is és mi is azt szeretnénk, hogy jól sikerüljön, de nem az élete múlik rajta. A beszélgetések mellett megtaníthatunk neki egy 2-3 perces relaxációs technikát, amivel a vizsga előtt ki tudja üríteni az elméjét, és így koncentráltabban tud figyelni a feladatokra. Hiszen minden fejben dől el. A központi írásbeli sikeressége is. Bár ezen idén már túl vagyunk, a közelgő szóbeliknél is jól jöhet. Ehhez kívánok sok sikert minden felvételizőnek, hogy azok a könnyek, örömkönnyek legyenek.
A cikk szerzője Schmidt Andrea, a ZEKI Oktatási Központ vezetője, a Felvételizik a gyerekem című könyv írója.
A „Felvételizik a gyerekem – Mit tehetek szülőként, hogy segítsem céljai elérésében?” eBook ingyenesen letölthető a https://www.zeki.hu/konyv-ajanlo/oldalról.