Slachta Margit, az első honanya
Slachta Margit (1884-1974) szerzetes-politikusnő kivételes személyisége XX. századi történetünknek. Számára a politika cselekvés sohasem az egyéni érvényesülés terepét jelentette, hanem minden munkálkodásával a krisztusi szeretetparancsolat e világi tökéletesedését szolgálta, ebből fakadt kiemelkedő szociális érzékenysége és az elesettek felemelésére irányuló állhatatos munkája – nem véletlen, hogy az 1920-ban fölényesen utasította maga mögé a korábbi népjóléti minisztert is a képviselőválasztáson. Magyarország történetében Slachta Margit személyében először volt képviselője a női nemnek a Parlamentben – mégpedig nem is akármilyen!
Valódi küldetéstudat vezette, mely kifejezett politikai talentummal és küzdőszellemmel párosult. A keresztény értékekhez való következetes ragaszkodás és a korát megelőző, sokszor merésznek számító újító szándék egyaránt jellemezte. Ez rajzolta ki az általa képviselt keresztény feminizmus körvonalait is: a családcentrikusság mellett a nők egyenjogúságáért, a női hivatás, a női géniusz mind teljesebb kibontakozásának segítéséért küzdött.
Az általa képviselt keresztény feminizmus tele volt olyan elképzelésekkel, amelyek ma is releváns részét képezik a nőket segítő intézkedéseknek. A nőmunkások oltalmazása például ma a kisgyermekes nők munkajogi védelmében ölt test, a nők számára biztosított díjtalan munkaközvetítés, az ingyenes jogi tanácsadás, a szakképzés lehetősége ma is része a család és munka összeegyeztetését segítő eszközrendszernek. Slachta Margit 36 évesen, parlamenti szűzbeszédében határozati javaslattal élt többek között a munkásnők félnapos váltórendszerben történő alkalmazásának érdekében (ma is ugyanezt, a rugalmas foglalkoztatást szorgalmazzuk), az anyaság intézményes védelméért emelt szót, de például a dajkaság helyett az anyatejes táplálás fontosságára is felhívta a figyelmet, ahogy azt ma is szorgalmazzák a szakemberek.
Foglalkozott a nők és családok egészségvédelmével, a kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítésével és a közéletben való részvétel ösztönzésével, sőt, párkapcsolati kérdésekkel, csak épp „a fiatalemberekkel való érintkezés” néven tette mindezt. Hallatlanul modern, ma is érvényes felvetések!
Mindezek mellett végletekig következetesen, már-már konokul vette fel a küzdelmet minden olyan helyzetben, amikor a keresztény erkölcsiség, az emberi méltóság vagy a jogállamiság kerültek veszélybe. Márpedig 1920-ban indult közéleti pályafutását követően a magyarságot olyan ordas eszmék szaggatták, mint a nyilas uralomban megtestesülő nácizmus és a szabad gondolatot megsemmisítő kommunista diktatúra. Mindkét totalitárius rendszer eszmevilága Istent-tagadó, embert gyalázó, nemzetet megalázó ideológia volt – így Slachta Margit számára bőven akadt tennivaló. Cselekvő felelősséggel küzdött az antiszemitizmussal szemben, állhatatosan írta beadványait, petícióit a kérdésben, majd a szlovákiai deportálásokról tudomást szerezve Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát ösztökélje cselekvésre. A pápa el is rendelte, hogy Szlovákia minden templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel, melynek következtében a deportálás elmaradt.
Később az életét is kockáztatva, a Szociális testvérek Thököly úti rendházában bújtatott zsidókat, sokak között a halálmenetben életét vesztő költő feleségét, Radnóti Miklósnét is. A fogadalmas testvérei közül Salkaházi Sára életét is adta az embermentő munkáért: a nyilasok 1944. december 27-én a Dunába lőtték.
A világháborút követően, az 1945-ös választásokon pártonkívüliként került be a Parlamentbe, míg a ’47-es választásokon már saját pártja, a Keresztény Női Tábor képviseletében. 1945 és 1948 között főképp parlamenti felszólalásai a jogrend és a szuverenitás védelmében hangoztak el, hiszen a Kommunista Párt szovjet támogatással fokozatosan felszámolta a jogállamiságot. Többször szólt a határon kívül rekedt magyarság jogairól, a családi élet védelméről is.
1947. április 16-án mondta el híres beszédét a hitoktatás szabadságáról. Az egyre nyilvánvalóbb kommunista hatalomátvétel után egy Szovjetuniót bíráló beszéde miatt 60 napra kizárták az országgyűlésből. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta, az egyházi iskolák államosítása ellen. A törvényt azonban elfogadták, s utána „ünnepélyesen” elénekelték a Himnuszt. Slachta Margit tüntetőleg ülve maradt és a Zsoltárok könyvét idézte. „Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk.” Nem csoda, hogy kiállása miatt sokan úgy emlegették, mint „Egyetlen férfit a nemzetgyűlésben”.
Bátor gesztusa miatt a mentelmi bizottság újabb egy évre kizárta az Országgyűlésből. Letartóztatásától tartva 1949. június 22-én húgával együtt Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba szökött. Az emigráció első időszakában még aktívan politizált, a Szabad Európa Rádióban szerepelt, cikkeket írt, sőt, Truman elnökhöz is memorandummal fordult, hogy felhívja figyelmét a kommunista országokban lévő elnyomásra.
1974. január 6-án, 90 évesen, teljes visszavonultságban hunyt el Buffalóban. 1985-ben Izrael államtól megkapta az Igaz Ember kitüntetést és 1995-ben a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemrendét. 2010-ben róla nevezték el a budai alsó rakpart Árpád híd és Margit híd közötti szakaszát.
Példaértékű kiállásának tiszteletére a Fiatal Családosok Klubja 2018. február 24-én az első magyar honanya, Slachta Margit emlékére megalapította a Nők Magyarországért Díjat.
Kép forrása: Király Nóra hivatalos oldala