„Sokszínű apaság” - Interjú Lentulai Krisztiánnal

Lentulai Krisztián jelenleg a Karc FM főszerkesztő-helyettese, édesapa. Egész élete a rádiózás körül forgott, 1997-ben kezdett belekóstolni Tatabányán az akkori Radír Rádióban műsorvezetőként, majd zenei szerkesztőként. Aztán a 2007-ben induló budapesti Lánchíd Rádió munkatársa lett, szintén zenei szerkesztőként. A Karc FM-en az Amerika Hangjai rockműsort Jeszenszky Zsolttal készíti, ami a dallamos rockzene rajongóinak hivatott szólni. Igyekszik műsoraiban felkarolni a fiatal tehetségeket és igyekszik gyermekének is mindent megmutatni a világból. Vallja, hogy bár nem él együtt gyermeke édesanyjával, a közösen eltöltött idő értékes és minden percét szeretné is kihasználni.

Mi az a szó, ami elsőre eszedbe jut az apaságról?

Felelősség.

Nem a hagyományos családmodellben nevelitek gyermeked, mit gondolsz, mik ennek a legnagyobb nehézségei?

Sajnos nem is biztos, hogy igazad van, amikor kijelented, hogy ez a nem hagyományos. És a hangsúly a „sajnos”-on van. Ádám fiam 5 és fél éves, és az óvodában majdnem a gyerekek fele vagy az egyik szülővel, vagy mozaikcsaládban él. Szörnyű tendencia ez. Amit korábban a hagyományostól eltérőnek neveztünk, az ma statisztikailag is megerősödött, azaz nincs már egyértelmű többsége a teljes, származási családjában felnövő gyerekeknek. És ez nem jó. Én sem így vágtam bele a családalapításba. Mik a nehézségei? Hogy nap, mint nap belehal az ember. Én nem ismertem az édesapámat, majd mikor igény merült fel erre nézve magamban, már meghalt. Teljes családot álmodtam meg a fiamnak, és nem úgy alakult. Talán nagy szó lenne a bűntudat, mondjuk inkább permanens lelkiismeret-furdalásnak azt, ami ennek az egész folyamatnak a mentális részét lefedi. Ez bitang nehéz. Tükörbe nézni, és bevallani, hogy mit rontottál el, és ebből a hendikepes helyzetből kihozni, amit lehet. A technikai, logisztikai, szervezési nehézségeket sem én, sem a volt feleségem nem éljük meg nehézségnek. Jó szülőtársként dolgozunk össze. Működik.

Milyen programokat szoktál szervezni közösen, mikor együtt vagytok?

Vagyok rossz apa is. Olyankor benyomom az HBO.GO-t. De ne legyünk álszentek, ki nem szokta?! Amikor jobb apa vagyok még saját magamnál is, akkor jönnek az aktív programok a szabadban, játszótéren, utazás a mamához vidékre, focizás, birkózás. Mostanában felfedeztem magamban egy különleges képességet: bámulatosan rajzolom le a fiam mesehőseit kép alapján, amit ő kiszínezhet.

A remekművekből összeállított tárlat a szobája ajtaján tekinthető meg, ingyen.
De ezek nem annyira érdekes dolgok. Azonban van egy, amire büszke vagyok, és talán ez lehet érdekes egy ilyen beszélgetésben. Jól találok ki spontán játékokat. Javaslom minden szülőnek, teszteljék magukat a gyerekeik előtt ebben, és ha jól megy, akkor különleges és nagyon emberi élmények születnek közösen, amikre a kicsik emlékezni fognak. Nem az állatkertre, nem a mozira, nem a játszóházra emlékeznek majd, hanem arra, hogy együtt kellett gondolkodni, hogy abból együtt tudtunk nevetni.

Mondok egy példát. Kitaláltam a mondatalkotás-játékot. Nem kell hozzá más, csak egy papír és egy ceruza. Ha több gyerek van és ott a másik szülő is, annál jobb. Mindenki egy szót mondhat egy kategóriában (alany, állítmány, tárgy, módhatározó, helyhatározó), úgy, hogy nincs tudomása a többiek szaváról. Én vagyok az író, lejegyzem a megsúgott szavakat, amik alatt már megy a kuncogás, ami a teljes mondat teátrális felmondásakor könnyek közti kacagással fejeződik be. „A büdös zokni ájultan szaladgál a párnaközpontban.” A Párnaközpont volt Ádám fiam tippje. Elképesztő! Fejlesztő, rendszerező és nevettető játék. Mindenkinek javaslom.

Mik azok az értékek, amiket szeretnél átadni a gyermekednek?

A múlt tisztelete. A tárgyak tisztelete (lemezgyűjtő vagyok). Álljon ki minden körülmények között magért. Mivel kisebb testalkatú, így nem ő lesz fizikai falkavezér sosem, de egy jószívű, korrekt, fejlett logikai- és kommunikációs készségű, magas igazságérzetű embert szeretnék nevelni belőle. Utóbbival az édesanyja nem biztos, hogy egyetértene, de ez nem baj, mert azt vallom, hogy mindenki másban jó, és eltérő, de mégis finomhangolt célokkal a kisfiam egy különleges elegye lesz két hibákkal rendelkező, de értékes szülőnek.

A FICSAK minden évben megünnepli az anyák napját és az apák napját is, mert hisszük, hogy ez az ünnep is nagyon fontos. Ti szoktátok ünnepelni?

Még nem ünnepeltük. Most, hogy felkértetek erre a szerepvállalásra, ez egy komoly ütőkártya lesz a kezemben, hogy ez változzon!

Mi volt a legutóbbi időszak olyan apai élménye számodra, apai pillanata, melyet megosztanál velünk szívesen?

Adám anyás. Sóvárogva néztem, hallgattam azokat a történeteket, amikor ölelkeztek, bújás volt és elhangzott a „Szeretlek”. Ez nálam néhány héttel ezelőttig nem történt meg. Amikor megtörtént, össze kellett szednem magam, hogy ne legyek a saját anyám, és ne sírjam el magam. :)

Mit üzensz az apáknak. Mire kellene törekedniük, hogyan lehetnek jó apák?

Úgy lehet valaki jó apa, ha az elveivel ki tudja egészíteni a jó alapokat teremtő, jó anyát. Világra hozni egy életet olyan speciális, magas energiájú érzés és tett, amit mi, apák maximum kiegészíteni tudunk. Hallgatni kell az anyákra, nincs egyéb titok. Én ebben a helyzetben a legszerencsésebb ember vagyok, hisz Ádinak van a világ legjobb anyukája. Bízom benne, hogy ő is így látja majd az édesanyját felnőttkorában.