Kassai Etelka
Kassai Etelka meseíró, író

Szent Iván éjjelén engedjük meg magunknak mi is a varázslatot

Keresztelő Szent János szláv nevéből eredeztethető a máig fontos ünnepnek számító Szent Iván-éj. Valójában a keresztény kultúra örökségének számít ez a nyári hagyomány, ám eredetileg pogány eredetű szertartás volt.


A nyári napforduló idején a leghosszabb nappal és a legkurtább éjjel találkozását és összecsapását ünnepelték.

Ebben a küzdelemben azonban mi győzhetett más, mint a Nap? Mi győzhetett más, mint az élet, a bőség, a teremtés, a termékenység, valamint a mindent megőrző szerelem. Nem csoda hát, hogy babonák egész sora kapcsolódik a világ nagyon sok táján ehhez az ünnephez, amely talán az év legromantikusabb éjszakája is egyben.

Ezt a fényes napot, ami Magyarországon a június 23-ról 24-re forduló éjjelt jelenti, „nyárközépnek” is nevezik, bár országonként eltérő nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy éppen Szent János napjához kötötték. A június hónapját hazánkban Szent Iván havának is hívják, az Iván név pedig a régi magyar Jovános, Ivános alakból származik.

A régi pogány világban hatalmas jelentősége volt ennek az ünnepnek, annál is inkább, mert a nyárközépi tűzgyújtás különleges szimbólum volt: a megtisztulást, az újjászületést jelképezte. Számos, ehhez a naphoz köthető népszokást ismerünk, amit régen mindenképp megejtettek, de egyre-egyre ma is sor kerül. Ehhez a naphoz, a diadalmas fényhez kapcsolódó népszokás volt például az örömtüzek gyújtása, amelyet aztán az ünneplők körbetáncoltak.

Régen égő faágakkal a kezükben megkerülték, bejárták az életet termő szántóföldeket, így biztosították az abban az évre várható bőséges termést. Ez ma már ebben a formában nem érhető tetten, ahogy lángoló kerekeket sem gurítunk alá a dombokon.

Rég szokás szerint Szent Iván éjjelén az asszonyoknak is szerepük volt, illatos füveket, gyógynövényeket, virágokat füstöltek meg a lángokban, amiket aztán a későbbiek során használtak fel – például rituális fürdők során. Különösen erős volt a vágy a termékenység biztosítására, a megtisztító tűz ereje ezt biztosította számukra. Szent Iván időszaka gyógyfüvek tekintetében azért is jelentős volt, mer ez az időszak a legjobb a legtöbb gyógynövény begyűjtésére. (Ilyen szépen simul egybe a babona a praktikummal).

A tűzbe vetett, sütött almának is különleges hatást tulajdonítottak. Úgy tartották, aki abból eszik, nem betegszik meg. Ügyeltek arra, hogy a gyerekek is egyenek az almából, így biztosították a gyerekek egészségét a családban. Sőt némely vidéken úgy vélték, hogy a tűzben sült alma zamatát és édességét még az elhunyt családtagok is érzik. Éppen ezért a sírokra is tettek Szent Iván éjjelén a sült almákból.

Számos szerelmi praktika és jóslás is fűződik e jeles naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, a fiúk meg azt figyelték, ki a legügyesebb közülük, ki ugrik kecsesebben, kinek a mozgása a legszebb. A pártalálást mindenképp elősegítette ez az esemény, de egyéb szerelmi praktikát is bevetettek ezen a napon - amit akár ma is kipróbálhatunk, ha szerelemre vágyunk. Tegyünk egy cserepet tele földdel és olyan virágok magját vessük bele, amelyek piros vagy rózsaszín virágot hajtanak majd a nyár végén, az ősz elején. Fontos, hogy miközben elültetjük a színes virágokat bontó magokat, erősen gondoljunk a szerelemre.

A babonák szerint azonban két egymás mellett égő gyertya is meghozza a szerelmi varázslatot, különösen, ha a gyertyákba a vágyott szerelem alanya és a saját kezdőbetűinket karcoljuk. Ám ha igazán vágyunk a szerelemre, magunk is megpróbálkozhatunk a tűzugrással, és ha nem tudunk részt venni egy-egy nagyszabású eseményen, elég, ha a tisztára söpört szoba padlóján égő gyertya lángját ugorjuk át.