újságíró
Szeptember 20 – a Gyermekek világnapját töltsük meg tartalommal
Az UNICEF javaslatára 1954 óta szeptember 20-án tartjuk a Gyermekek világnapját. A kezdeményezés legfontosabb célja, hogy felhívja a figyelmet a fejlődő országokban élő gyermekek nehézségeire, illetve a gyermekek védelmének fontosságára.
Ezen a napon az UNICEF felkérést intéz más országokhoz, hogy támogassák ezt a kezdeményezést és segítsék elő a gyermekek védelemhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, megfelelő lakhatáshoz és táplálkozáshoz való jogát.
Hazánkban 1997-ben lépett életbe a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, mi ettől az évtől ünnepeljük ezt a napot és kiemelt jelentőségű ünnepeink közé tartozik.
Ugyan az eredeti kezdeményezés a fejlődő országokban élő gyermekek védelme érdekében született, azért nyilvánvaló, hogy a világ minden gyermekét megilleti ez a védelem, annál is inkább, mert a kiszolgáltatottság nem áll meg se kontinensek, se országhatároknál. Egyre nehezebb megteremteni azokat a körülményeket, amelyek biztosítani tudják ezeket a feltételeket. Világosan látszik, hogy a gyerekek ellátása, táplálása, tanítása, testi-lelki védelme minden országban, minden társadalomban óriási kihívás. Olyan feladat, amit nem lehet lesöpörni az asztalról, mert sok mindent el tudunk engedni, de a gyerekek ellátását és védelmét nem, hiszen a jövőt védjük gyermekeinkben.
Szülőként, nagyszülőként, rokonként, vagy gyerekekkel foglalkozó emberként, szakemberként érzelmi kérdés is ez a feladat. 21. századi szülőként, európai emberként elképzelhetetlen egy olyan fordulat, amely után mindez nem egyértelmű.
Nem tudunk, nem is akarunk elképzelni egy olyan jövőt, amelyben gyermekeink nélkülöznek, ahol nincs elegendő élelem az asztalon, esetleg nincs lehetőség gyermekeink iskoláztatásra, fejlesztésére.
Sok mindent el tudunk engedni, tapasztalatból tudja talán mindenki, hogy milyen gyorsan reagálnak a családok, a felnőttek a változásokra. Milyen gyorsan össze tudjuk húzni a nadrágszíjat. Milyen gyorsan átáll az ember, milyen gyorsan képes újratervezni, számolni, mérlegelni, a lényeges dolgokra összpontosítani azért, hogy a gyerekeknek a lehető legkevesebb dologról kelljen lemondani.
Szülőként egyszerűen így vagyunk kódolva, anyaként is ez a legfontosabb kihívás, teljesen mindegy, hol élünk, milyenek a körülmények, hány gyermekünk van. Azok is legjobbat szeretnék, a legtöbbet szeretnék megadni gyermekeiknek, akiknek egy csemete adatott, azok is, akiket több gyerekkel ajándékozott meg az élet.
Nincs annál szívszorítóbb, ha egy gyermeknek nincs hol aludnia, ha nincs mit ennie, ha nem jut orvosi ellátáshoz vagy nincs pénze a szülőnek a szükséges gyógyszerre. Ha a gyermekek számára alapvető dolgokra nem-et kell mondani. Ez földrajzi elhelyezkedéstől, országoktól, társadalomtól független borzalmas élmény.
Éppen ezért felnőttként, legyünk akár szülők, felnőtt családtagok, szakemberek vagy döntéshozók, minden erőnkkel azért kell dolgoznunk, - ha kell újraterveznünk és lemondanunk fontosnak hitt dolgokról azért - hogy a gyerekek a lehető legkevésbé érezzék meg a nehézségeket. Nem csak azért, mert mindenki más az ő fejük felett hoz döntéseket és a gyerekek csak elszenvedői ezeknek a döntéseknek, de azért is, mert a gyerekek a teljes kiszolgáltatottság állapotában vannak. Nincs módjuk tiltakozásra, nem tudják felemelni a szavukat, nincs hangjuk, nincs korosztályos képviseletük. Hiszen gyerekek. Csak gyerekek, akik megérdemlik, születésük pillanatával kiérdemelték a felnőttek figyelmét, védelmét, elkötelezettségét.
Történjék bármi, a gyerekek kiemelt figyelmet érdemelnek, kiemelt figyelmet szerte a világban, itthon is.
Nem csak a világnapon, hanem minden hétköznap, minden pillanatban, amikor döntés születik és akkor is, amikor mesét kérnek, takarót vagy az esti kakaót.