Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Takarékos iskolakezdés – a minőségen nem lehet spórolni, de csereberélni egymás között, összedolgozni más családokkal szabad!

Minden családban óriási kihívás az iskolakezdés – jelentős anyagi terhet jelentenek a családok számára az ezzel kapcsolatos kiadások.


Ötgyermekes édesanyaként jómagam a saját családunkban is érzem ezt, a FICSAK alapítójaként pedig más családok helyzetére is rálátok- így meglehetősen sok tapasztalatot szereztem ezen a területen. Tudom, hogy hatalmas kihívás augusztus vége- szeptember eleje, megterhelőek minden évben az iskolakezdéssel kapcsolatos kiadások. Azt is tudom azonban, hogy előrelátással, valamint ésszerű gondolkodással és praktikákkal valamelyest le lehet faragni a kiadásokból.

Ami nálunk nagyon jól bevált, és ezért írom ezt elsőként, mert szerintem az alapja egy sor hasznos trükknek: a szemléletváltás. Szemléletváltás családi szinten, ami bizony érinti a gyerekeket is, akik a legkiszolgáltatottabbak az új meg új, vásárlásra, fogyasztásra ösztönző trendeknek. Ha elérjük, hogy az iskolakezdés, és az ezzel járó beszerzések más színezetet kapjanak, már sokat spórolhatunk- KÖZÖSEN.

Rögtön itt is az első leghasznosabb tipp: nem kell mindenből, mindig új!

Tanévkezdés előtt az a kérésem a gyerekekhez, hogy szedjenek össze mindent, MINDEN előző évről megmaradt eszközt a fiókokból, a polcokról. Ilyenkor előkerülnek használhatatlan, vagy tényleg nagyon rossz állapotban lévő eszközök: radírok, tollak, ceruzák, körzők, vonalzók, maradék rajzlapok, félig használt füzetek, mappák, tolltartók, tornazsákok is. Ám a sok használt holmi között minden évben találunk olyanokat, amelyeknek kutyabajuk, az előttünk álló tanévet is remekül szolgálhatják majd - csak éppen nem újak. Akadnak olyanok is, amik kis erőfeszítéssel javíthatóak. A ceruzákat ki lehet hegyezni, a radírokat tisztává lehet súrolni, és ha jól záródik a tolltartó, táska, ha nem rongyolódott el végletesen, akkor tolltartót, táskát se kell vásárolni. Pont megfelelő lehet az előző évről megmaradt idén is. Sokszor egy tucat üres füzet is előkerül, jegyzettömb, csomagolópapír, füzetcímkék, uzsonnás tasak, kulacs.

Három kupacot hozunk létre: használhatatlan, javítható-újítható, teljesen megfelelő kupacba kerülnek az eszközök. Rögtön látjuk, mit kell venni, mi maradhat, mivel van feladat.

Már ezzel az egyszerű felosztással sok-sok ezer forinttal olcsóbb lehet az iskolakezdés nálunk, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy nagycsaládban adott év elején hány darab méregdrága körzőt tolltartót vagy ivópalackot kell vásárolni.

Ugyan ezen elv alapján nézzük át a ruhákat, cipőket is- mindannyian tudjuk, milyen hatalmas kiadás lehet év elején hirtelen egy tucat cipő, tornaruha, melegítő, ünneplő vásárlása. Nyár vége felé átnézzük ki mit nőtt ki, vagy milyen ruhadarabok használhatóak még. Listázzuk, mit kell beszerezni. Fontos, hogy BESZERZÉSBEN gondolkodjunk és nem ÚJ HOLMIK VÁSÁRLÁSÁBAN. Mert akkor máris teret adunk egyéb, költés nélküli megoldásoknak.

Nem állítom, hogy nincsenek nagy csaták ilyenkor, hiszen a gyerekek egyértelműen mindenből újat szeretnének és ha lehet pont olyat, ami majd a legtöbb gyereknek lesz az iskolában. Pontosan tudják, mi a menő, és ami tavaly menő volt, az idén már nem az.  Sokszor alulmaradok a csatákban, de sokszor meg mégis meg tudom győzni egyiket-másikat. Néha győz az ésszerű belátás. Én a magam részéről minden apró győzelmet eredményként értékelek, mert ilyenkor nem csak a spórolás közvetlen hatásairól van szó, hanem egy szemlélet átadásáról és bízom benne, hogy minden évben könnyebb lesz a terep és talán előbb utóbb elérem, hogy maguktól hozzanak jó döntéseket ezen a fronton is.

Csere-bere, öröklés

Ami pozitív, és jó alap. hogy nálunk a gyerekek között nem csak évkezdéskor, hanem folyamatosan zajlik a csere-bere, illetve a kicsik természetesen meg is öröklik a nagyobbak holmiját. Leginkább persze a ruhákat, de előfordulhat olyan is, hogy a nagyobbik tolltartójára, vagy táskájára fájt valamelyik kicsi foga- nagyon is boldog, ha azt szeptember elejétől ő használhatja. Mivel családban marad, nem kell költeni esetleg arra sem.

Ismerősökkel, rokonsággal, barátokkal is élénk a „cserekereskedelem”. Egyáltalán nem kínos, nem ciki egymás között adni-venni, kicserélni dolgokat. Sőt. Igazából a pénztárcánk kímélése mellett a környezetért is teszünk, ha a szemléletváltás ebbe az irányba visz minket.

Ha venni kell, venni kell - de az lehet használt is

Amennyiben mégis vásárolni kell olyan holmit, ami nagyobb kiadást eredményezne, feltétlenül nézzünk szét az online használt holmik piacán. Olykor az eredeti ár töredékéért lehet nagyon jó minőségű eszközökhöz jutni, sokan ugyanis nem azért szabadulnak meg azoktól, mert elromlott, elkopott, hanem mert megunták, vagy a gyerek- például ruha esetén- kinőtte, így piacra dobják. A szemfüles szülők nagy örömére, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy áhított táska, póló, tolltartó mennyi pénzt visz ki a házból.

Mindenképp külön kell említenem a javításokat – hiszen egyre növekszik az igény a ruhaneműk, cipők, eszközök javítására. Nálunk vásárlás helyett egyre többször merül fel a gondolat, hogy valamit inkább javítani kell, mert érdemes. Mert jó állapotban van, csak éppen a cipzár romlott el a kabáton, vagy egy kapocs a cipőn. Ügyes kezű édesanyám nagyon sokszor segít nekünk ebben, és azt gondolom, sokan vannak közöttünk olyanok, akik számára egy elengedett varrás megjavítása, vagy egy cipzárra új kocsit húzni, egy cipő megragasztása simán megoldható.

Ez a praktikus és zöld szemlélet iskolakezdéskor a pénztárcánkat is kíméli, hiszen a nagyobb ruhadarabok, a cipők sok tízezres tételre rúghatnak, amelyek az egyéb, apróbb (de sok) kiadás mellett nagyon megterhelőek.

Sokan mondják, hogy van, amin érdemes spórolni és van, amin nem szabad. Ilyenkor leginkább a cipőkre, táskákra, a megfelelő minőségű iskolaszerekre gondolnak. Igazuk van és szerintem a minőségen valóban nem érdemes spórolni, hiszen egy könnyen törő színes ceruza készlet öngól lehet valóban, nem boldogul majd vele a gyerek, ahogy egy gyenge minőségű táska se szolgálja majd végig a tanévet. De azt is gondolom, hogy a feljebb leírt megoldásokkal lehet olcsóbban is jó minőséget vásárolni, vagy az EGYSZER megvásárolt minőségi darabokra vigyázni és azokat gyerekkézből gyerekkézbe adni.

Lehet jó példával is elöl járni, megmutatni a gyerekeknek, hogy érdemes vigyázni a holmikra, praktikus ismeretekre szert tenni- szabni, varrni, javítani. A régit is megbecsülni, együttműködésbe hívni másokat. Segíteni ahol lehet, és elfogadni mások jó szívvel felkínált tárgyait.

Mindezek mellett is természetesen eltagadhatatlan, hogy nagy kiadásokkal jár az iskolakezdés, de a kormány tisztában van a családok terheivel, nem véletlenül hozza előre, ahogy tavaly is, úgy ebben az évben is a családi pótlékot, amely mentőöv lehet a családok számára az iskolakezdés során.

 A kormány családpolitikai intézkedései, a közvetlen segítségnyújtás ebben az évben is elérhetőek a családok számára, ám ezekről egy másik cikkben foglalkozunk részletesen. ITT.