újságíró
Támogatás, védelem, érzelmek – a barátság megtart és színesebbé teszi az életet
A Barátság napját Paraguayban ünnepelték először 1958. július 30-án, és egy baráti társaság ötlete alapján indult útjára ez a jeles nap. Hamar népszerűvé vált a szép gondolat és egyre több országban döntöttek úgy, a barátság valóban megér annyit, hogy évente egy alkalommal ráirányuljon a figyelem. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2011-ben nemzetközi nappá nyilvánította.
Leszel a barátom?
Már gyerekkorban elhangzik ez a kérdés, és igen elszomorodik az a kicsi, aki nemleges választ kap, vagy kiszorul egy olyan csoportból, akik baráti viszonyban állna egymással. És ez bizony nem csak arról szól, hogy ki kivel cserél homokozólapátot, és ki nem nyúlhat a másik kisautójához, vagy kivel labdázik szívesebben. Mert barát, barátok nélkül egyértelműen szürkébb, unalmasabb az élet, sőt fenyegetőbbnek tűnhet. Még akkor is, ha a gyerek jól működő családban él. A baráti kötelékek megléte fontos kérdés, mert a barátság az szövetség is egyben.
Támogatás, védelem, érzelmek
A barátság, ahogy írtuk szövetség is gyerek és felnőttkorban egyaránt. Nem véletlenül érzi annyira rosszul magát az, aki baráti körön kívül reked, vagy barát nélkül marad, mert joggal érzi úgy, hogy „egyedül áll” a világban, nincs mellette olyan ember, aki védelmezné őt, akivel vállat vállnak lehetne vetni, ha baj van. Ez pedig félelmeket és bizonytalanságot okozhat. Hiába mondja bárki, hogy „jól vagyok egyedül is köszönöm szépen”, vagy, hogy „minek nekem barát, egyedül is boldogulok” – ez csak hárítás. Szükségünk van szép, meleg érzelmekkel teli, egymásra figyelő, egymást támogató emberi kapcsolatokra. A családtagok mellett barátokra is. Ha csak egy, egyetlen egy barátunk van, már az is közösség. Közös mozgás a világban, közös élmények, közös gondolkodás, egybetartozás. Védelmező háló.
Barátokra tehát egyértelműen szükségünk van és nagyon is megszenvedjük a hiányát, ha baráti kapcsolatok nélkül kell boldogulni. Ahogy az is fájdalmas lehet, ha egy barátság valamilyen ok miatt megszakad.
Márpedig a barátságok egy része nem örök időkre szól. Néhányban csupán egy-egy életszakaszban kísérjük és támogatjuk egymást. Mert ugye vannak az óvodás, kisiskolás, kamasz barátságok, meg az egyetemi barátságok és ott vannak azok a baráti kapcsolatok, amelyek egy-egy munkahelyen születnek.
Vannak, amelyek a korszak lezárulásával elvesztik erejüket, de akadnak olyanok is, amelyek attól függetlenül, hogy éppen hol élünk, merre kanyarodott a sorsunk – akár a világ másik feléről, ezer meg ezer kilométer távolságról is „mellettünk” maradnak. Mert vannak olyan kapcsolódások, amelyek a gyakori személyes találkozásoktól függetlenül is erősnek, tartósnak, eltéphetetlennek bizonyulnak.
Fontos vajon, hogy hány barátunk van?
Az, hogy mennyi barátunk van, nem feltétlenül rajtunk múlik. Egy nyitott személyiségű ember valószínűleg hamarabb „szerez” barátot, barátokat magának. Míg egy zárkózottabb ember számára ez nagyobb kihívás. Ennek ellenére a barátok száma semmilyen formában nem jelzőérték, mert sokkal fontosabb baráti kapcsolatunk, vagy kapcsolataink minősége és az, hogy a barátokkal tényleg passzoljunk egymáshoz.
Egyébként a nagy baráti társasággal rendelkező ember is érezheti magányosnak magát vagy éppen minden tévhittel szembefordulva – a nagy baráti társaságokban se feltétlenül felszínesek a kapcsolódások. Lehetnek olyan baráti szövetségek, amelyek sok embert megtartanak. És természetesen az is érezheti magát komfortosan és nagyon is jól a saját életében, aki egy-két baráttal rendelkezik csupán, de azok a barátságok értékesek, mert mélyek és stabilak.
Miről szól azonban ez a szép nap, miért fontos időről időre megemlékezni a barátságról?
Mert olyan természetesek érezzük azt, hogy vannak barátaink, talán el is feledkezünk arról, mennyire fontos létezésük. Ez a nap nagyon jó alkalom lehet arra, hogy számba vegyük barátainkat, valamint végig gondoljuk kivel miért fontos a kapcsolat: mit adunk, mit kapunk ebben a szövetségben. Jó alkalom arra, hogy felébresszük magunkban a hála érzését, csupán azért, mert vannak barátaink. Mert van kihez, kikhez tartoznunk, mert nem kell egyedül szembenézni az élet kihívásaival. Még fontosabb, hogy ezt el is mondjuk nekik. Hívjuk őket fel, vagy hívjuk meg őket egy sétára, egy bográcsozásra. Adjunk egymásnak időt. Legyünk együtt ezen a napon, öleljük meg a másikat, éreztessük egymással, hogy a barátság fontos számunkra, hogy értékeljük a másikat és minden találkozásért, minden élményért, minden erőfeszítésért hálásak vagyunk.
