Tisztelet és hála az egészségügyi dolgozóknak – nem csak a mai napon!
Július 1-je a Magyar Egészségügy Napja, egyben Semmelweis Nap is, - hiszen ezen a napon született hazánk egyik legismertebb orvosa, Semmelweis Ignác, az „Anyák megmentője.”
2010 novemberében nyújtották be azt a törvényjavaslatot, amelyben a Semmelweis-nap munkaszüneti nappá nyilvánítását javasolták. E gesztusértékű törvényjavaslat az egészségügyi dolgozók által végzett állhatatos és lelkiismeretes munka elismerését fejezte ki. A javaslatot elfogadták, hatályba lépett, így 2011 óta a Semmelweis-nap munkaszüneti napnak számít az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók számára Magyarországon.
Sokan tudják rólam, hogy nem csak a FICSAK alapítója, de ötgyermekes édesanya is vagyok, megtapasztalhattam, hogy a szülések során, - de nem csak akkor,- hanem a teljes egészségügyi ellátás során nagy szükség volt (és van) a kórházi dolgozók lelkiismeretes, empatikus munkájára. A biztonságos egészségügyi környezetre, a felkészült szakemberekből álló csapatra, a segítő eszközökre és a higiénia biztosítására. Mindarra, ami valóban a lehető legbiztonságosabb módon segítheti egy új élet érkezését, vagy a gyógyítást.
Látom, milyen sokat számít az egészségügyi ellátások során az emberi tényező. Különösen azoknak az embereknek a betegek felé fordulása jelentős, akik közvetlenül érintkeznek a kiszolgáltatott állapotban lévő emberekkel.
Fontos, ahogy megérintik a másikat, fontosak a szavaik, nem csak az, amit mondanak, az is számít, ahogy mondják. Érkezik e biztatás, támogatás, a legelesettebb pillanatokban?
Sokféle ember létezik, és sokféle ember mondhatja hivatásának az egészségügyet. Sokféle tapasztalattal rendelkezünk mindannyian az egészségüggyel való találkozásokat illetően. Nagyon jókkal, néha kevésbé jókkal is. Ám az egészen biztos, hogy akik az egészségügyre valóban hivatásként gondolnak és aszerint élnek, azok mindegyike fantasztikusan sokat tett és tesz a betegekért, az elesett állapotban levő emberekért.
Nehéz nagyon ez a hivatás, én is látom. Sokféle elvárásnak kell megfelelni és sokféle beteg is van. Nem viseljük egyformán a megpróbáltatásokat. Akadnak nehéz betegek is, akik az átlagnál érzékenyebbek, jobban félnek, nagyobb bennük a szorongás. Nehéz türelemmel, derűvel, mindig jókedvűen tenni a betegekért. Én, aki emberek között, emberekkel dolgozom is megélem ezt. Vannak jó meg rosszabb napok, amikor nehezebb minden azon a napon. Néha talán több erő kell egy mosoly felöltéséhez, mint tíz órán keresztül folyamatosan súlyokat emelni.
Így a magam részéről nagy szeretettel és tisztelettel tekintek mindazokra, akik a nehéz napokon, súlyos eseteket is ellátva képesek megőrizni mosolyukat.
Mert magamról is tudom, hogy egy-egy ilyen mosolyba bele lehet kapaszkodni, egy-egy mosoly, vagy egy szép szó, egy simogatás mérhetetlen erőt tud adni. Túllendít, kiemelhet a mélypontról, átsegíthet a reménytelenség érzésén.
Nem csak édesanyaként a privát életemben, de a Ficsak alapítójaként is fontos számomra az egészség. Ám leginkább a megelőzés oldalával foglalkozom. Hogyan tudunk olyan életmódot megvalósítani, amely segíthet egy aktív, a lehető legegészségesebb szervezet megtartásában.
Számos programmal, előadással, közösségi megmozdulások, vagy konferenciák szervezésével segítjük az információ áramlását, az edukálást. Legyen szó helyes táplálkozásról, testmozgásról, a szív egészségvédelméről, de a daganatos megbetegedések kapcsán akár a szűrések fontosságáról is.
Mindannyian nagyon sokféle módon kapcsolódhatunk az egészségügyhöz, azonnali a közeledés, ha baj van. De kapcsolódhatunk másként is. Segíthetjük őket önkéntes munkával-például véradások szervezésével, de kapcsolódhatunk úgy is, hogy a mai napon, meg száz másikon szívből megköszönjük munkájukat. Higgyük el, nagyon értékes számukra minden szép visszajelzés, nekik is kapaszkodó, és nekik is erőt adnak a mosolyok.