Újévi fogadalmaink

Minden év első napján fogadkozunk, hogy mostantól aztán sok mindent másképp csinálunk. Érzelmeink széles skáláját vonultatjuk fel, miközben azon morfondírozunk, vajon idén is a szokásos fogadalmaink kerüljenek-e fel a listára, vagy merészebbek leszünk, és egy-két újdonsággal azért előrukkolunk.

---

Tapasztaljuk, hogy gondolatban ezerszer könnyebb megfogalmazni, mint bátorságot gyűjtve papírra is vetni fogadalmainkat. Az ünnepek elmúltával mintha az a bizonyos "varázsérzet"  kissé kopna, mi pedig hirtelen egy "lelki újjáépítés" közepén találjuk magunkat.

Új év – új élet

Az „új év, új élet“ egyfajta változásra sarkall bennünket, még akkor is, ha már belekényelmesedtünk a mókuskerék okozta mindennapokba. A változás szele sem mindenki számára hat bíztatólag, inkább egyfajta bizonytalanságot szül. Különösen mostanság, amikor körülöttünk a dolgok folyamatosan változnak. Éveink számával a bölcsesség is hiszékeny illúzió lehet, ha fogadalmaink csak gondolati szinten maradnak, és nem lépünk velük a tettek mezejére.

A fogadalmak „slágerlistáján” az előkelő első helyen a fogyókúra szerepel, ezt követi valamilyen káros szenvedélyünk, rossz szokásunk elhagyása. Dobogós még a kevesebb munka, több idő párunkkal, családunkkal, valamint a több énidő megteremtése is egyre inkább jön fel a listán, bár ez a legtöbb gyermekes szülőnél bizony lelkiismereti kérdés.

Minthogy a felesleges kilók leadása, jó tulajdonságaink kiaknázása, és a rosszak elhagyása sem könnyű feladat elé állít bennünket, hiszen ehhez kitartásra lesz szükségünk: egyik napról a másikra történik meg a csoda. Életvitelünkben a mindennapi rutin állandóságot biztosít, amit megtörni és új szokásokkal bővíteni nagy kihívások elé állít bennünket. Belső hajtóerő és bátorság kell a komfortzónánkat átlépve megvalósítani a magunknak tett fogadalmainkat.

Fogadalmaink egyfajta szimbólumok, melyek mélyebb vágyainkat jelképezik, s ezeket a legtöbben hosszú időn keresztül dédelgetik, de sajnos kellő önismeret, önbizalom és kellő belső hajtóerő hiányában nem valósítják meg.

Miért pont az év utolsó napján fogadkozunk?

Családi és baráti kapcsolatainkhoz, nemzeti kultúránkhoz hozzátartoznak az ünnepek, bizonyos rituális tevékenységek és a napfordulók. Az ünnepi időszak lélekemelő hangulata hatással van ránk, ezért az előttünk álló lehetőségekben való hit az erősebb akaraterő érzését hordozza. Pedig változtatni az év bármelyik napján lehet(ne), mégis a fontos döntéseinket szívesebben kötjük ahhoz az időszakhoz, amikor magunk mögött hagyjuk a múltat (óév), és tiszta lappal indulunk a jövőbe(újév).

 

Reális célok – belső lelki munka

Apró, reális célokkal (fogadalmakkal) érdemes nekivágni az újévnek. Az irreális célok nagy falatnak bizonyulnak és akkor jóval idő előtt feladjuk. Pedig közben csak érdemes lenne néhány kérdést feltenni magunknak: tényleg boldogabb leszek, ha elértem a célom, megéri a sok erőfeszítés, meghozza számomra a lelki nyugalmat?

Bizony gyakran előfordul, hogy fogadalmunk megszületésekor nem elsősorban magunk miatt, hanem a külvilág elvárásai miatt fogadkozunk. Ilyenkor a belső motiváció teljes hiányában vagyunk. Gondoljuk csak végig, ha tényleg meg akarjuk valósítani fogadalmainkat ahhoz belső munka: kitartás, elszántság és komoly akarat szükséges. Válasszunk inkább egy fő csapásirányt (fogadalmat), és igyekezzünk arra az egyre fókuszálni, így elkerülhetjük, hogy ideje korán felaprózódunk, és mielőtt célt érnénk érzelmileg kiégjünk.

 

Légy fogadalom megvalósító!

Az új év általában a legjobb alkalom arra, hogy új szokásokat alakítsunk ki, és változtassunk eddigi életvitelünkön. Hazánkban minden ötödik ember tesz újévi fogadalmat, azonban általában februárra a lelkesedés alábbhagy, és már csak a fogadkozók 25%-a marad, míg végül mindössze 8%-uknak sikerül teljesíteni az önmagának tett ígéretét.

Őszintén kívánom, hogy te legyél benne ebben a 8%-ban, s „fogadalom megvalósítóként” add át tapasztalataidat másoknak is!